orvosdoktor, az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagja; atyja Csehországból került Ó-Budára, hol P. 1821-ben született; a piarista gymnasiumban tanult, az orvosi tudományokat Bécsben hallgatta, hol 1846-ban nyert orvosdoktori oklevelet. Beszélt németül, angolul és francziául; a magyar nyelvet később sajátította el; a görög és latin remekírókat alaposan tudta; a szentírást és a későbbi héber írókat eredetiben olvasta. 1844. máj. 8-tól, mikor a pesti zsidóság magyarító-egylete megalakult, ő is tevékeny részt vett abban. 1860-ban a magyarosító-egyletet magyar izraelita-egylet név alatt felujította. A zsidók egyenjogúsítását és megmagyarosodását előmozdította. Meghalt 1894-ben Budapesten.
Czikkei az Első magyar zsidó Naptárban (1848. Adatok a magyar izraeliták statisztikájához); az Orvosi Hetilapban (1858. Könyvism.).
Munkája: Dissertatio inaug. historico medica. Systemata medicinae a Paracelso ad nostra tempora. Pestini, 1846.
Szinnyei Könyvészete.
Egyenlőség, 1894. 9. sz.
M. Zsidó Szemle 1894. 217. l.