r. kath. plébános, szül. 1842. decz. 28. Esztergomban, hol a gymnasium hét osztályát, a VIII. Nagyszombatban, a theologiát Esztergomban végezte. 1865. decz. 31. fölszenteltetett. Káplán volt Szemerén, 1867. márcz. 4. Udvardon, majd Thaszáron; 1871. aug. 1. dághi plébános lett; innét 1874. decz. 7. Szobra helyeztetett át, hol a plébániatemplomot restauráltatta s a magyarosodás körül érdemeket szerzett.
Számos czikket írt a kath. lapokba s folyóiratokba, így a M. Sionba (álnév alatt), az isten Igéjébe s a Jó Pásztorba (szent beszédeket). Czikkei az Uj M. Sionban (1884. szükséges-e még a latin nyelv?); a M. Néplapban (1893. Paraszt-egyletekről, czikksorozat).
Munkái:
1. Szent beszéd uj misére... Mondotta Szobon 1883. máj. 14. Komárom, 1883.
2. Elmélkedés a gyakori sz. áldozásról. Németből Pater Hubert Prohászka capuc. áldoz. után... (Különny. a Jó Pásztorból).
Uj M. Sion 1886. 840. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 402. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum. Strigonii, 1894. 868. l.