ev. ref. lelkész, majd községi biró s faültetvényi felügyelő, Polgár Mihály ev. ref. superintendens unokaöcscse, szül. 1812. jan. 12. Kunhegyesen; a helybeli iskolát bevégezvén, a debreczeni anyaiskolába vitetett, hol a jogi s hittani pályát bevégezte; ismeretei öregbítése végett ekkor Bécsbe ment, honnét néhány hó elteltével visszatért szülőföldjére, hol 1836-ban iskolaigazgató lett; két év mulva ugyancsak Kunhegyesen mint segédlelkész kezdett működni, majd Tisza-Földváron 1842-ig; ekkor a kunhegyesi előljáróság által visszahivatott és az iskolaigazgatói tiszt, tanári czímmel, reáruháztatott, megtartván e mellett papi jellegét is; 1847-ig mint tanár működött; ekkor némi mellőztetés miatt sértve érezvén magát, az egyházi térről véglegesen visszavonult. 1848-ban szülőföldiei által főjegyzővé választatott és e hivatalt viselte 1853-ig, közben a 1848-49. eseményekben mint nemzetőri hadnagy s majd százados vett részt. 1853-ban kunhegyesi községi biró lett és maradt 1861-ig, szivén hordván különösen a népnevelés ügyét. Mindemellett ez utóbbi szereplése nem maradt minden gáncs nélkül és utolsó évében is egyik vidéki közlöny szemére vetette, hogy Bach-huszár volt. Ez sok fájdalmat okozott neki. 1867-ben a nagykunsági faültetvényi felügyelőséggel bizatott meg és e téren is 1872-ig buzgólkodott faiskolák létesítése, fasorok, erdők ültetése körül. Meghalt 1873. júl. 31. Kunhegyesen cholerában.
Az irodalomban Purgányi néven ismeretes. Az Igazmondónak 1867-től munkatársa volt, hol 1873. jún. 22. lépett fel utoljára «Az én utódom» cz. versével; az Üstökösben megjelent összesen 122 dolgozata.
Igazmondó 1873. 32. sz.