Podmaniczky Károly (podmanini és aszódi báró),
bányatanácsos, P. Sándor báró és királyfiai Jeszenák Zsuzsánna bárónő fia, szül. 1772-ben Aszódon (Pestm.); mint fiatal ember a Martinovich-féle összeesküvésbe keveredvén Bécsbe internáltatott. Ezen időt felhasználta arra, hogy az orvosi tudományokkal foglalkozzék. Utóbb megkegyelmeztetvén, nem indult vissza családja körébe, hanem Chemnitzben (Szászország) s utóbb Selmeczbányán bevégezte a bányászati tanulmányokat; ekkor a kamaránál hivatalt vállalt és a bányatanácsosságig vitte; 1812-ben azonban tudván azt, hogy mint evangelikus vallású bányagróffá úgy sem fog kineveztetni, állásáról lemondott; azontúl, szülei már nem élvén és testvérbátyjával megosztozván, Aszódon és Pesten élt. Tudományos műveltsége, emberszeretete s finom modora következtében igen kedvelt egyén volt. Mint tanult bányász páratlan szépségű és gazdagságú gyűjteményét szerezte meg a Magyarországon létező érczkövületeknek. Mint gazda gazdaságainak berendezésénél a Németországban dívó elvek és gyakorlat szerint járt el. 1826-ban hitsorsosai a dunántúli egyház felügyelőjévé választották; beiktatását aug. 16. Hima Ignácz és ifj. Kis János két nyomtatványnyal örökítették meg. Meghalt 1833. szept. 21. Pesten.
Munkái:
1. Beszéd, melyet ... a dunántúli ev. ecclesiák főinspectora, beiktatásakor az összegyűlt districtualis convent előtt tartott, Sopronban aug. 16. Pest. (Németül. U. ott, 1826.)
2. Mineralien-Sammlung. Hely és év n. (Névtelenül. 3524 darabnak czímjegyzéke).
Kézirata a m. n. múzeumban: Catalogus collectaneis minralium, ívr. 2 kötet.
Petrik Bibliogr.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. I. Főrangú családok. 395. l.
Doby Antal, Podmaniczky-család 37. l. és gyászjelentés.