orvosdoktor, szülészmester, egyetemi rendes tanár, a magyar tud. akadémia levelezőtagja, előbbinek fia, szül. 1844. okt. 9. Pesten; a gymnasium I-IV. osztályát magánúton, a többit a kegyesrendieknél 1862-ben, az orvosi tanfolyamot 1862-től a bécsi, majd a pesti egyetemen végezte, hol 1867-ben nyert orvosdoktori oklevelet. Ezután a szent Rókus-kórház különböző osztályain mint gyakornok, segéd- és alorvos működött. 1869-72-ig kinevezett gyakornok volt Wagner János tanár klinikáján, az 1869-70. tanévet azonban nem a klinikán, hanem Tübigenben töltötte, a hol főleg Hoppe-Seyler laboratoriumában az élet- és kórvegytannal foglalkozott. 1871-ben az élet- és kórvegytanból magántanári képesítést nyert, 1872-ben pedig a kolozsvári egyetemhez az élet- és kórvegytan nyilvános rendkívüli tanárává neveztetett ki. Mielőtt azonban tanszékét elfoglalta volna, még egy évet Heidelbergben, Kühne tanár intézetében töltött. 1873-ban megkezdte előadásait a kolozsvári egyetemen. 1874 tavaszán a budapesti egyetemhez neveztetett ki az élet- és kórvegytan ny. rendkívüli tanárává, 1882-ben pedig rendes tanár lett; az élet- és kórvegytani intézet igazgatója volt. A m. tudom. akadémia 1880. máj. 20. választotta meg levelező tagjának. Az igazságügyi orvosi tanácsnak alapítása óta tagja volt. Meghalt 1902. aug. 15. Budapesten a Schwartzer-féle sanatoriumban A m. tudom. akadémiában 1904. mércz. 28. Lengyel Béla tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1870. A vastartalom kimutatása a maláriakórbeli festenyszemcsékben, A vérsavó fehérnyenemű anyagai, A harántcsikolt izomrost kettős törő anyagai, A peptonok bomlási terményei, 1873. A májsejt fehérnemű anyagai, 1874. Vérmegalvadás élő állatban, Gyergyai Árpáddal együtt, Helyettesítik-e a peptonok tápérték tekintetében a fehérnyét, 1877. A gylcerin sorsa és szerepe az állati szervezetben, 1881. Vizsgálatok a peptonok vegytani természete felől, 1890. Vizsgálatok az ép vizelet fehérnyetartalma felől, 1892. Észrevételek Liebermann tanár gyomoremésztési elméletére, Viszonválasz Liebermann Leó tanárnak); az Akadémiai Értesítőben (1877. A peptonok vegyi természete és bomlásának módja a szervezetben, 1901. Zsírképződés czukorból a májban); a Természettudományi Közlönyben (1878. A fehérnye szerepe és sorsa a szervezetben); a Klinikai Füzetekben (1891. A fehérnye jelentősége a vizeletben és annak kimutatása); a Belgyógyászat Kézikönyvében (1895. Diabetes mellitus). Németül a föntebbi czikkek ford. vagy eredetiek a Medicin. Centralblattban (1870), a Hoppe-Seyler Medicinisch-Chemische Untersuchungenjében (1870); a Pflüger Archiv für Phsiologiejában (1873-77); az Archiv für experiment. Pathol. u. Pharmakologieben (1874), a Centralblatt für die Krankheiten der Harn u. Sexual-Organe (VI. kötetében); az Orvosi Archivumnak is munkatársa volt.
Munkái:
1. Az élet- és kórvegytani elemzés kézikönyve. Irta Hoppe-Seyler Felix. A 4. kiadás után ford. Bpest, 1876.
2. A borászat könyve, tekintettel hazánk bortermelésére. A kir. m. természettudományi társulat megbízásából. U. ott, 1885. (Csanády Gusztávval együtt).
Szinnyei Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Hőgyes Endre Emlékkönyve, Bpest, 1896. 402., 691. l.
Budapesti Hirlap 1892. 225. sz.
Vasárnapi Ujság 1902. 34. sz. arczk.
Lengyel Béla. Plósz Pál emlékezete. Bpest, 1904. (Emlékbeszédek XII. 4.).
Pallas Nagy Lexikona XVIII. (2. kiadás) 466. l. és gyászjelentés.