orvosdoktor és szemészmester, szül. 1809. Nagy-Károlyban (Szatmárm.); 1832-ben nyert orvosdoktori oklevelet a budapesti egyetemen és előbb Fóthon a gróf Károlyi-családnál volt házi orvos, majd gyakorlóorvos Pesten és az orvosi egylet titkára. Meghalt 1886. febr. 26. Budapesten.
Czikkei a M. Orvos-Sebészi Évkönyvben (1844. I. Párisi jegyzetek); az Orvosi Tárban (1845-48. A budapesti kir. orvosegyesület 1844-48. gyűléseinek jegyzőkönyve, munkálatainak és viszonyainak vázlata, 1848. Közlés a choleráról, Moldvában és Oláhonban, kiütött cholerajárvány iránt alulirt összes tapasztalataiból következő eredményeket vonhat); az Uj M. Múzeumban (1850-51. A hánygörcs 1850-ben).
Munkái:
1. Beavató orvosi értekezés az elmerevedésről (catalepsis). Pest, 1832.
2. A choleráról. U. ott, 1866.
Rupp, Beszéd 156. l.
Szinnyei Könyvészete.
Oláh Gyula, Az egészségügyi személyzet Magyarországban. Bpest, 1876. 90. l. és gyászjelentés.