ág. ev. lelkész, szül. 1795. május 10-én Nemes-Deginán (Árvam.), iskoláit sanyarú viszonyai közt többször félbe kellett szakítania, végre atyjának mesterségét, a papirgyártást követte s e mellett maradt 1821-ig; ekkor azonban magasabb eszmék lelkesítették és Késmárkra ment, hol gymnasiumi tanulmányait bevégezte. 1824-ben Eperjesen a protestáns collegiumban theologiát, bölcseletet és jogtudományt hallgatott. Később nevelő lett Szentiványi László gömörmegyei nemes birtokos családjánál; 1826-ban azonban segédlelkészi állást nyert Palugyán, mire nevelői állásától megvált. 1828-ban a szent-jánosi plébániát kapta, honnét hasonló minőségben Kis-Szebenbe (Sárosm.) helyeztetett át, 1834-ben pedig Liptómegyébe ment Szent-Péterre; 1842-től egyházkerületi senior is volt. Meghalt 1874. márcz. 17. Szucsánban (Turóczm.).
Czikkeket írt az Orel Tatranski (Tátrai sas) és Priatel ludu (Népbarátja) tót folyóiratokba.
Munkái:
1. Zlatňica, welmi poučná a zábawná rozprawka ... Lőcse, 1847. (Zschokke «Das Goldmacherdorf» cz. beszélyének tót ford.).
2. Krátky návod ku zlepšeni polniho hospodářstvi ... 1852. (Rövid utasítás a földmívelés javítására.)
Slovnik naučny, Prága, 1859. VI. 443. l. (Rieger).
Korauhev 1879. 5. sz.
Petrik Bibliogr. IV. 99. l.