Platthy Mátyás (nagy-palugyai),
bölcseleti és theologiai doktor, beszterczebányai kanonok, szül. 1725. febr. 2. Nagy-Palugyán (Liptóm.), 1743. okt. 14. Bécsben lépett a jezsuita-rendbe s tanulmányainak végeztével bölcseleti és theologiai doktorrá avatták. Több évet töltött a tanári pályán; Nagyszombatban a költészetet, Kassán a szónoklattant, azután ismét Nagyszombatban a görög nyelvet és homiletikát, Kassán a bölcseletet, Budán a casuistikát és Nagyszombatban a szentírás magyarázatát tanította. Az 1771-76. közti éveket, mint a jezsuita-rend ügyvivője és vagyonának rendezője a kir. kurián Pesten töltötte. 1776-ban beszerczebányai prépost-kanonok és a gymnasiumi igazgató lett. Nevét számos alapítvány örökítette meg, melyek közül a beszterczebányai főgymnasiumban szegény és jó előmenetelű tanulók számára tett 100 frtos alapítványa említendő. Meghalt 1801. febr. 24. Beszterczebányán.
Munkái:
1. Divus Ivo, sermone panegyrico celebratus. Tyrnaviae, 1744.
2. Nicolaus Zrinius. Carmen elegiacum. U. ott, 1751.
3. Vindiciae graecorum. Cassoviae, 1752. (Költemény).
4. Primordia sanctae catholicae et apostolicae ecclesiae e sacris quatuor primorum nominis christiani seculorum monumentis, graecis juxta ac latinis proposita. Budae, 1790. Két kötet.
Stoeger Scriptores 270. lap.
Scriptores Facult. Theolog. Scient. Univ. Pestin. Pest, 1859.
M. Sion 1886. 74. l.
Petrik Bibliogr.
A beszterczebányai kir. kath. főgymnasium Értesítője 1895. 145. l. (Lévay István).
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. VI. 883. h.