kegyes tanítórendi áldozópap és a vakok országos intézetének igazgatója Budapesten, szül. 1843. ápr. 1. Csobánkán (Pestm.); Váczon végezte a gymnasiumot, hol 1861. szept. 16. lépett a rendbe és 1869. aug. 19. pappá szenteltetett; Kolozsvárt gymnasiumi tanár volt; 1881-ben a rend kormánya Váczra rendelte, hol a siketnémák oktatásával kezdett foglalkozni; Váczon egyszersmind a gróf Croudy fiúknak nevelője, a rendi növendékek másodmestere, a műének vezetője, a váczi siketnémák m. kir. országos intézetében hittanár volt; 1892. júl. 15-én az intézet igazgatója lett; jelenleg a vakok országos intézetének igazgatója Budapesten.
Czikkei a Néptanítók Lapjában (1886. A már beszélni tudó siketnémák tanításának általános módszere); a Népnevelőben (1888. A siketnémák élőszó által való beszéd- s nyelvtanításának módja); a pápa jubileumára Carmen cz. költeményt írt, melyet több hirlap közölt.
Munkái:
1. A beszélő siketnémák nyelvtanítása. Vácz, 1887.
2. Czáfolat Tariczky Ferencz és Scherer István uraknak «A siketnémák nyelvoktatása» cz. «Válasz»-ára. U. ott, 1887.
Az ige megtestesülése. Felolvasás. U. ott, 1887.
3. Bibliai történet siketnéma növendékek számára. U. ott, 1888.
4. Kis hangtan (fonetika) vezérfonalul a siketnémák tanítóinak számára és magánhasználatra. U. ott, 1895.
Karczú Arzén, Vácz története IX. 157., 158. l.
Váczi Közlöny 1892. 29. sz.
M. Könyvészet 1895.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. (2. kiadás) 463. l.