dannenfeldi lovag, nyug. m. kir. honvéd ezredes, szül. 1832. decz. 20. Gráczban (Stájerország); tanulmányait a marburgi katonai nevelőintézetben, a gráczi reáliskolában és végül a hadapródképző-iskolában végezte. 1848. máj. 26. beosztatott mint hadapród a 27. gyalogezredbe s decz. 16. hadnagygyá lépett elő s végig küzdötte a szabadságharczot, résztvett a sárvári s böröndi ütközetben és a Rév-Komárom előtti hat havi ostrom alatt több ütközetben a vár átadásáig. 1854-ben főhadnagy és ideiglenes századparancsnok, 1855-ben ezredségtiszt, 1858-ban dandársegédtiszt, 1859. soronkívüli százados lett s ez évben mint segédtiszt herczeg Schwarczenberg alatt az olaszországi hadjáratban, nevezetesen a magentai és solferinói ütközetekben részt vett. 1860 után rangfentartás mellett a hadseregből kilépett és zalamegyei birtokára vonult vissza, 1869-ben azonban a cs. és kir. hadügyminiszter felszólítására ismét belépett a hadseregbe. 1870-ben a honvéd huszárság 28. századában parancsnok lett. 1873-ban a törzstiszti vizsga letétele után, mint ideiglenes zászlóaljparancsnok a gyalogsághoz vezényelték át és a szigetvári zászlóalj parancsnokságával bízták meg. 1875-ben őrnagy, 1879. alezredes, 1883. ezredes lett és az 1886-ban fölállított budapesti 1. honvéd gyalogezred parancsnoka. 1888. júl. 1. mint beteg várakozási illetékkel egy évre szabadságoltatott, míg 1889. szept. 1. nyugalmazták. A hadi érem és jubiláris emlékérem, az I. oszt. tiszti polg. jelvény és a «marianer» kereszt tulajdonosa.
A Ludovika Akadémia Közlönyében mint levelezőtag működött. Czikke ugyanazon folyóiratban (1887. A hadsereg élelmezésének kérdéséhez. Uj találmányú tábori konyha, leirja a feltaláló).
Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 683. l.