bölcseleti és theologiai doktor, róm. kath. plébános, Pirchala János, ősrégi lengyelországi nemes származású gerebenkészítő polgár és Henfner Mária, Henfner János egyetemi tanár testvérhugának fia, szül. 1852. okt. 12. Késmárkon (mivel az akkori plébános nevét Pirhallának írta az anyakönyvbe, ezt a nevet vette fel); a gymnasium öt osztályát Lőcsén, a VI-VIII. Nagyváradon látogatta 1872-ig. Ugyanezen évben lépett a szepesi egyházmegye növendékpapjai közé; püspöke a bécsi Pázmán-intézetbe küldte, hol négy évig látogatta az egyetemet és a keleti nyelvek borostyán koszorúsa lett. 1876. július 20. misés pappá szenteltetett fel. Azután 13 hónapig káplán volt Liptó-Szent-Miklóson. 1887 őszén a szepeshelyi tanítóképzőbe tanárnak neveztetett ki, egyszersmind a papnevelőben a bölcseletet adta elő. A itt eltöltött három esztendő után püspöke a bécsi szent Ágostonról nevezett felsőbb intézetbe küldte, hol theologiai tanulmányait bevégezte és theologiai doktori oklevelet nyert, mire visszatért a szepeshelyi papnevelőbe. Itt tanította a keleti nyelveket és szentírási tudományokat a papnövendékeknek 1890. okt. 1-ig, midőn a podolini (Szepesm.) plébániát kapta, hol jelenleg is működik. Különösen történeti búvárkodással foglalkozik, e mellett a hirlapokba is írt. Mióta podolini plébános, a városi levéltárt rendezte és gyűjti Podolin történetéhez az adatokat.
Munkái:
1. Zur Erinnerung an die sechshundertjährige Jubelfeier der Stadtgemeinde Podolin und ihrer Pfarrkirche. Gehalten am 15 August 1898. Gedruckt auf Stadtgemeindekosten. Kesmark, 1898.
2. A szepesi prépostság vázlatos története kezdetétől a püspökség felállításáig. Lőcse, 1899. (Szepesm. tört. társ. Kiadványai IV.).
A m. n. múzeumi könyvtár példányáról és önéletrajzi adatok.