bölcseleti doktor, műegyet. tanár; tanulmányait külföldön végezte, ezután a József-műegyetemen előbb tanársegéd, 1874. jún. 15-től magántanár és végül a borászati chemia rendkívüli tanára volt. Főleg a magyar borok vizsgálata körül szerzett érdemeket. Mustmérőt is szerkesztett, a melyet róla P.-féle mustmérőnek neveznek. Meghalt 1884. márcz. 3. Budapesten 36 éves korában.
Czikkei a Borászati Füzetekben (1872. Az erjesztés és pinczekezelésről, 1873. A must szellőztetéséről, A szeszes erjedés a mustban); a Wochenblatt für Land- und Forstwirtheben (1872. Ueber das Luften des Mostes, Die alkoholische Gärung im Moste); a Gyógyszerészeti Hetilapban (1873. Adat a gabonaneműek s azok lisztjének vegyelemzéséhez); a Természettudományi Közlönyben (VII. 1875. Egy új fertőztelenítő anyag, 1876. A Babó-féle mustmérő és mustelemzések, A mustmérő alkalmazása a borjavításnál, 1877. A condensalt mustról, 1878. A zsadányi meteorkő chemiai alkata, Az acetometerről, 1882. A kondenzált mustról, A csersav meghatározása módjairól, 1883. A franczia borászatról); a Természetben (1875. A salicylsav); a Borászati Lapoknak is munkatársa volt.
Munkái:
1. Tanulmányok a talaj absorptiója fölött. Bpest, 1876. (Értekezések a természettud. köréből VII. 6.).
2. Minőleges analytikai vegytan. U. ott, 1881.
A kir. József-műegyetem tanárai és hallgatói 1851-1882. Bpest, 1883. 11. l.
Nemzet 1884. 62. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 1. l.