Pilisi (családi nevén Schumayer) Róza,
magánzó Budapesten, Schumayer Ignácz 1848-49. honvédszázados, Klapka segédtisztje és Láng Borbála leánya; született 1857. decz. 1 Pilisen (Pestm.); szülei korán elhaltak, nagyatyja idősb Schumayer Ignácz volt 1848-49. főorvos és neje Schmiedtunger Katalin nevelték fel. Tizenhét éves korában teljesen árva lett «Az élet sivárságiból – írja – nagy osztalékot juttatott. A sok keserű tapasztalat virágos utaimon az iszap mélységes fenekével tátongott előttem. Gondolkozóvá lettem. Eleinte verseket írtam (elég roszszak voltak)». A Budapesti Hirlapban (1894. 72. sz.) a következőket találtam róla följegyezve: «A magyar kaméliás hölgy. Egy érdekes asszony, a kit jól ismernek a budapesti viveur-világban, Pilisy Róza, tegnap este öngyilkossági kisérletet követett el Magyar-utczai lakásán és halálos sebesülést ejtett magán. Egész nap idegesnek és szomorúnak látszott, hét órakor este egy látogatójával beszélgetett közömbös dolgokról, midőn hirtelen félbeszakította a beszélgetést, átment a szomszédos szobába és az íróasztalon fekvő revolverrel keresztüllőtte magát. A lövés után állva maradt és a besietett vendéghez így szólt: Megöltem magamat! Az orvos konstatálta, hogy a nagykaliberű revolver golyója a baloldali második borda alatt hatolt a testbe, átfúrta a tüdőt és megakadt a lapoczka alatt. Pilisy Róza egész éjjel eszméletnél volt és kivánságára papot hoztak neki, a ki ellátta a halotti szentséggel. Állapota nagyon súlyos, orvosai azonban bíznak benne, hogy megmenthetik életét. Tette okául szerelmi bánatot emlegetnek. Rendezett viszonyok között élt, újonnan és nagy kényelemmel berendezett háromemeletes házában lakott, melynek szalonjában szivesen látta a jókedvű és elmés embereket. Az irodalmat különösen kedvelte, sőt maga is megpróbálkozott e téren.»
A Függetlenségbe Verhovay Gyula szerkesztése alatt 1887 körül tárczákat írt Klarisz álnév alatt; 1892-ben a Pesti Naplóban szintén Klarisz és Gentry asszony álnevekkel írt néhány tárczát; ezek közül «Mikor a fecskék mennek» (szept. 9.) tetszésben részesült; 1898-ban a Magyar Figarónak is munkatársa volt, szintén Gentry asszony névvel.
Munkái:
1. Pity-Palaty. Elbeszélések. Bpest, 1887.
2. Csillagok. Regény az életből, U. ott, 1893.
3. Réz István és egyéb elbeszélések. U. ott, 1896.
4. A három kadét. U. ott, 1899. (2. kiadás. U. ott, 1900.).
Több munkája van kéziratban és jelenleg egy nagyobb regényt ír.
M. Könyvészet 1887., 1893., 1896., 1899.
Budapesti Hirlap 1894. 72. sz. és önéletrajzi adatok.