orvosdoktor, fővárosi statisztikai szaksegéd, szül. 1864-ben Munkácson (Beregm.), hol atyja P. Arnold orvos volt; gyermekéveit Tokajban töltötte; a gymnasiumot Budapesten, orvosi tanulmányait 1884-88-ban Bécsben végezte, hol 1889-ben orvosdoktori oklevelet nyert. 1891 elejéig atyjánál segédkezett annak orvosi működésében Tokajban. 1891-1892. közepéig körorvos volt Igalban (Somogym.), 1892-93. végeig körorvos Kőröshegyen (Somogym.), 1894-től 1897 közepéig orvosi gyakorlatot folytatott Budapesten, főleg mint munkásorvos működött és az itt látott nyomortól keltett benyomásainak tárczákban adott kifejezést, melyek a munkásosztály lapjaiban különféle betűjelek alatt jelentek meg; ezen tárczák nagy része németre és francziára fordíttattak le és szintén betűjegyek, vagy Don Quixote álnév alatt közöltettek a munkás szaklapokban. Közben «Körorvosi reminiscentiák» czímmel a Gyógyászatban közölte tapasztalatait, hol néhányszor orvosrendi kérdéseket is tárgyalt és polemikus hangú könyvismertetéseket írt. 1896-ban ezen működése révén a budapesti orvosszövetség főtitkárává választatott és közegészségi irodalmi működése alapján a fővárosi statisztikai hivatal szaksegéde lett 1897-ben és a főváros halandósági statisztikájának vezetésével bizatott meg. 1896-tól a Pester medizinisch-chirurgische Presse-nél mint főmunkatárs a magyar orvosi tudományos irodalmat a külföld előtt ismertető rovat szerkesztését vezette.
Önéletrajzi adatok.