orvosdoktor, Késmárk tiszti orvosa, szül. 1721. okt. 19. Késmárkon (Szepesm.), hol atyja gyógyszerész volt; a gymnasiumot szülővárosában látogatta; 1736-ban Debreczenbe ment a magyar nyelv elsajátítása s tanulmányainak folytatása végett a költészeti s logikai osztályba. Egy év mulva visszatért szülővárosába s ott a theologiai, bölcseleti s humanistikai tantárgyakat Sartori rectortól hallgatta. Atyjától tanulta a gyógyszerészetet és ez az orvosi tudományokra terelte. 1741-ben hogy tervét megvalósítsa, Jenába ment és az ottani akadémián bölcseletet, természettant, vegytant és orvosi tudományokat hallgatott; ismét 1743-ban Halleba, majd innét Jenába tért vissza, hol 1745. ápr. 24-én orvosdoktorrá avatták. Az akkori orvoshiány miatt az országban, szülővárosa azonnal főorvossá választotta s hire csakhamar elterjedt messze vidékre is; még az akkor lengyel uralom alatt álló szepesmegyei kolostorok is igénybe vették segélyét. Kedvelt tudománya volt a vegytan és ebbeli ismereteit gazdag könyvtára által is gyarapította. Igyekezett az indiai indigót helyettesítő növényt (Isatis tinctoria L.) hazánkban meghonosítani, a mi sikerült is neki s a Lőcse város festői azt használhatónak elismerték. Hogy kizárólag ezen kisérletének élhessen, 1776-ban lemondott a főorvosi állásáról és az indigó termesztésre adta magát; ebből kisérlet végett Bécsbe is küldött példányokat; a kisérlet ott is sikerült, úgy hogy II. József császár annak nagyban való termesztésére szabad választást engedett akármely kam. jószágon nagyobb területre. P. azonban szülővárosában maradt és ott folytatta kisérletezéseit; ennek nagyobb terjesztésében azonban megakadályozták őt az akkori háborús viszonyok, úgy József császár és II. Leopold halála. A családi csapások (maga nőtlen volt, de nővérei és ezek gyermekei korán elhaltak) nem csüggesztették el, gondoskodott az árván maradt közeli rokonairól és miután halála napját és óráját előre megmondta, 1809. nov. 7. meghalt Késmárkon.
Munkája: Dissertatio medica inauguralis. De similitudine iudicationis et mortis in febribus acutis proxime instantis. Praeside Georg. Erhardo Hambergero. Jenae, 1745.
Klein Michael, Sammlung der merkwürdigsten Naturseltenheiten. Pressburg u. Leipzig, 1778. 121. l.
Almanach von Ungarn für das Jahr 1778. Wien u. Pressburg, 88. l.
Zeitschrift von u. für Ungern III. 1803. 385. l.
Annalen der Literatur und Kunst. Wien, 1810. I. 531. l.
Melzer Jakob, Biographien berühmter Zipser. Kaschau u. Leipzig, 1833. 157. l.
Szinnyei Könyvészete.