bölcseleti doktor, ev. ref. főiskolai tanár, P. Frigyes cs. kir. kapitány és Szolokay Matild fia, szül. 1865. decz. 18. Miskolczon (Borsodm.); középiskolai tanulmányainak elvégzése utn a prémontrei kanonok-rendbe lépett. Theologiai tanulmányait Jászón elvégezvén, a rozsnyói kath. főgymnasiumban mint helyettes tanár két évig működött. Ezután Budapestre került és itt egyetemi magyar és latin tanulmányainak befejezése után tanári, 1894-ben bölcseletdoktori oklevelet szerzett és rendfőnöke a kassai főgymnasiumhoz nevezte ki rendes tanárnak. Itt négy évig tanított. Úgy Rozsnyón, mint Kassán a város kulturális és társadalmi mozgalmaiban, irodalmi köreiben felolvasásaival részt vett és egyházi beszédet is tartott. Közben más városok is, mint Miskolcz, Mezőkövesd stb. meghívták ünnepi szónoknak. Ezekből a beszédekből több kivonatosan nyomtatásban is megjelent. 1896-ban a rend kötelékéből kilépett és anyja vallását követve reformátussá lett és a debreczeni főiskola fentartó testülete a magyar irodalom és latin philologia rendes tanárává választotta.
Beszédei, czikkei a Rozsnyói Hiradóban (1889. A művészetekről), az Országos Tanáregylet Közlönyében (1895. A nemzeti elem tanterveinkben), a debreczeni ev. ref. főgymnasium Értesítőjében (1897. A szabadságharcz költészete, székfoglaló értekezés, ism. Egyetemes Philologiai Közlöny 1898). a Felső Magyarországban (A fájdalom és megnyugvás, ünnepi beszéd), a M. Államban (Jubileumi beszéd a Szent László 700-dos jubileumára), a Debreczen cz. napilapban (Ünnepi beszéd márcz. 15-én), a Sárospataki Lapokban (Kazinczy emlékezete); ezeken kívül kisebb czikkei a M. Államban és több vidéki lapban).
Munkája: Gyöngyösi költészetének valláserkölcsi oldala. Kassa, 1894. (Bölcseletdoktori értekezés).
Önéletrajzi adatok.