ág. ev. lelkész, szül. 1794. febr. 15. Sopronban, hol atyja P. Sámuel városi polgár volt; a gymnasiumban a grammatikát és syntaxist már végezte volna, midőn atyja őt onnét kivette, hogy mesterségre adja; de Seybold Pál, a rhetorikának tanára, a fiú kitünő tehetségét velismervén, az atyja szándékát megváltoztatta. Így visszatért a lyceumba, melynek tantárgyait, valamint a bölcselet-theologiai tudományokat kitünő sikerrel végezte 1814-ben. Ezután Jenába ment, hol három semestert, töltött, itt tanárai voltak Gabler, Voigt, Schott, Eichstadt és Danz. Ezek alatt, különsen Schleier-macher theologiai iránya gyakorolt reá nagy vonzerőt. Hazatérve 1816-ban Ormósdyéknál Püspökiben nevelő lett, 1817-ben a győri gymnasiumba mint rektorprofessor hivatott meg, hol két évig működött. Innét 1819. Szolnokra (Schlainung) papnak választották meg, hol 1820. jún. 29. a szárazdi lelkész Bergmann Gottlieb leányát Zsuzsannát nőül vette. Itt is csak két évig volt és 1821-ben emelt fizetés mellett Győrbe hivatott vissza harmadik lelkésznek. 1829-ben Sopronba Seybold Pál helyére tanárnak választották meg, hol az 1831. iskolai év végén az Örtel-féle alapítvány következtében Kis János superintendens és Gamauf Gottlieb mellé rendes harmadik papnak választatott meg. Annyira szerette a tanítást, hogy mint pap is maga köré gyűjté a jelesebb ifjakat, kiket a classikai s újabb nyelvekre tanított. Miután fizetése házi szükségeit nem fedezte, magánházakba tanítani ugyan nem járt, hanem mint lelkész elfogadta a tanárságot, a soproni theologiai intézetnél. Hogy P. mily tehetségű és szorgalmú férfiú volt, megítélhető már abból is, hogy tökéletesen beszélt és írt: magyarul, németül, tótul, latinul, görögül, francziául, olaszul, angolul, spanyolol, portugallul és héberül; azonkívül jártas volt az arabs, török, persa, sőt a sanskrit nyelvben is. Túlzott elfoglaltsága s megerőltetése erejét idejekorán megtörte, úgy hogy idegszélütés életének 46 éves korában 1840. ápr 16. véget vetett. A soproni egyház az árván maradt családja (neje gyermekekkel maradt hátra) iránt igen nemesen viselte magát, és annak számára 5000 váltó forintot gyűjtött össze, és két szobából álló özvegyi paplakkal látta el.
Czikkei a Felsőmagyarországi Minervában (1830. Platonak egy dialogja); a Tudományos Gyűjteményben (1833. III. A szanszkrit és török nyelvnek a magyarral való rokonságáról).
Munkái:
1. Tetralogie tragischer Meister der alten und neueren Zeit. Zusammengestellt aus den Ursprachen und neu übersetzt und erläutert. Kaschau, 1824. (2. olcsóbb kiadása: Meisterwerke tragischer Dichter. Pest, 1834. Prometheus der Gefesselte von Aeschylos, Der standhalfe Prinz von Calderon, Oedipus als Herrscher von Sophokles, König Lear von Shakespeare).
2. Andreas Fáy, Originelle Fabeln und Aphorismen. Aus dem Ungarischen übersetzt. Raab, 1825.
3. Gräfin Genlis, Der Palast der Wahrheit. Aus dem Französischen übersetzt. Kaschau, 1827. (Erheiternde Abendbibliothek 21.).
4. Oratio in aditu muneris habita Sopronium die 1-ma Sept. 1829. Sopronii, 1829.
5. Shakespeare, König Lear. Aus der Ursprache übersetzt und erläutert. Pest, 1830.
6. Antrittspredigt gehaltem am 31. Juli 1831. im Bethause der vang. Gemeinde A. C. in Oedenburg, 1831.
7. Predigt bey Gelegenheit der wegen der Cholera veranstalteten Bussandacht, gehalten im ev. Bethause. A. C. in Oedenburg am 21. Aug. 1831. U. ott,
8. Predigt zur Geburtsfeier ... Franz der Ersten und seiner Gemahlin Carolina Augusta, geh. im. ev. Bethause A. C. in Oedenburg am. 8. Febr. 1834. U. ott, 1834.
9. Predigt, zur Geburtsfeier Sr. Majestät der Kaisers und Königs Ferdinand des V. geh. zu Oedenburg am 20. April 1835. U. ott.
10. Nachgelassene Gedichte. Herausgegeben von seinem Sohne Julius Petz. U. ott, 1847.
11. Shakespeare, Coriolan. Trauerspiel in 5. Akten. Deutsch von ... Leipzig, 1868. (Reclam, Universal-Bibliothek 69.).
Levelei Fáy Andráshoz Győr, 1824. decz. 6., 1825. máj. 15. és Horváth Istvánhoz, Sopron, 1833. márcz. 21. (a m. n. múzeumban).
Figyelmező 1840. 5. sz.
Századunk 1840. 77. sz.
Uj M. Athenás 331. l.
Petrik Bibliogr.
Kis János Emlékezései II. 117. l.