bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia lev. tagja. P. Ernő fia, szül. 1863. nov. 23. Harkán (Sopronm.); egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, de tanult német egyetemeken is, ú. m. Freiburgban, Lipcsében és Berlinben. Hazatérve csakhamar a budapesti ág. ev. gymnasium tanára, majd a Grimm törvényét tárgyazó nyelvészeti értekezése alapján (mely a m. t. akadémiától a Sámuel-díjat nyerte) egyetemi magántanár lett. A budapesti philologiai társaság megválasztotta másodtitkárának és a Philologiai Közlöny társszerkesztőjének. A m. tudom. akadémia 1895. máj. 5. választotta levelező tagjának. 1896. aug. 28. a budapesti egyetemen a german philologia rendkívüli tanára lett. Az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagja, a m. kir. középiskolai tanárképző-intézet tanács jegyzője, az ág. ev. egyetemes tanügyi bizottság tagja, a berlini Gesellschaft für deutsche Philologie rendes tagja. 1904. márcz. a német nyelvészet rendes tanárának nevezték ki a budapesti egyetemen.
Czikkei az Egyetemes Philol. Közlönyben (1883. Ruodlieb, 1884. Bessenyei és Destourches, 1885. Shakespeare és Ayrer, 1887. Melki Henrik és művei, 1890. A német e-hangról, 1893. Ujabb német irodalomtörténet, 1882-86, 1888-1895. Könyvism., 1897. Hoffory Gyula, 1898. A gót irodalomnak egy emléke stb.); az Ung. Revueben (1888. Die Entstehung der rumänischen Sprache und Nation); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891. Magyar és német hegedősük); a bpesti ág. főgymn. Értesítőjében (1891. Az idegen nyelvek tanításának módszeréről); az Ungariában (1892. A magyar hunn-hagyomány); a Nyelvtud. Közleményekben (1893. Schouchardt felfogása a nyelvek küzdelméről. Az indogermán hangtan mai állásáról és ism.; az Erdélyi Múzeumban 1894., 1899. Szótárírás és szótárirodalom, 1902. A nyelvbeli kiegészülésről); a Pesti Naplóban (1894. 361. sz. Aegir vagy Aéger); az Akadémiai Értesítőben (1786. A hangsúly a germán nyelvekben); a Pallas Nagy Lexikonában a germán mythologiai czikkeket írta.
Munkái:
1. A magyar húnmonda. A kir. m. tudom. egyetem bölcsészeti karától jutalmazott pályamunka. Bpest, 1885. (Ugyanez ruménül Rat T. fordításában az Ungaria cz. folyóirat 1892. évf. Ism. Budapesti Hirlap 1885. 168., Nemzet 208. sz., Századok 1886. 78. l.).
2. Grimm törvénye. U. ott, 1888.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1888.
Akadémiai Értesitő 1895.
M. Akadémiai Almanach 1896. 179. l. (Munkálatainak repertóriuma).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 1028., XVIII. (2. kiadás) 453. l.