r. kath. plébános, szül. 1852. október 28-án Erdő-Bényén (Zemplénm.); középiskoláit Sátoralja-Ujhelyen, Kassán és Egerben végezte, mire ez utóbbi helyen a növendékpapok közé lépett és 1876-ban misés pappá szenteltetett fel. Segédlelkész volt Rakamazon, Bessenyőn és Nagykállóban, hol egyszersmind főreáliskolai hitoktató is volt. 1882-ben a Kállay-családnak mint kegyúrnak felterjesztésére orosi (Szabolcsm.) lelkész lett, hol jelenleg is működik.
Mint növendékpap pályadíjat nyert következő öt értekezésével: Minek harczolunk a felekezetnélküliség ellen? A keresztség nélkül elhalt kisdedek sorsa, Koválcsik József emlékezete, Az amerikai rendszer, A pápaság a történelemben (kéziratban).
Czikkei: a M. Államban (1869. 180. sz. Marilla-völgy ismertetése, 1888. 56. sz. Az illetékegyenértéki bevalláshoz), az Egri Egyházm. Közlönyben (1876. Hit és ész, 1878. A papság egy újabb feladata, 1879. A 3. korosztályból kilépett egyének nősülése s a honvédelmi miniszter legújabb törvénymagyarázata, 1880. A cooperatióról szóló tan gyakorlati alkalmazása, 1881. Valami a tabernaculumról, Egy kis liturgia, 1882. Mi az oka? Társadalmunk és a nevelés, 1886. A mária-pócsi kegyelemkép). Ezeken kívül írt még több czikket különböző lapokba, így az egri Népujságba sat.
Kéziratban: Miképen lehetne a népiskoláinkban a hit- és erkölcstan tanításának sikerét a jelenlegi tanerők mellett emelni és biztosítani? Dicséretet nyert pályamunka.
M. Sion 1888. 781. lap.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1882. 198. l.