szobrász, született 1799. február 18. Baján (Bácsm.); atyja jómódú kereskedő volt Vukováron, azután Kis-Kőrösre költözött. P. a család későbbi elszegényesedése következtében iskoláit nem folytathatván, kereskedői pályára lépett s szabad óráiban plasztikai munkákkal foglalkozott. Később mások segítségével a bécsi képzőművészeti akadémiába került, hol 1823-ban két ízben is díjat nyert munkáival. Bécset 1825-ben elhagyva, Temesvárra, Vukovárra és Ivankovra ment rokonaihoz, majd ismét Bécsbe tért vissza, hol Venus és Ámor, Perseus a Meduza-fejjel szobrait készítette, azután pedig Schaberl szobrász műtermében Kinszky Ferencz gróf tábornok koloszszális mellszobrát mintázta, melyet nagy ünnepélylyel lepleztek le 1830. okt. 4-én a bécsujhelyi katona-akadémiában. Utolsó nagyobb műve Kisfaludy Sándornak a nemzeti muzeum számára készített bronzszobra volt, melyet 1848. fejezett be; ezt azonban csak 1850. állították fel a muzeum kertjében. Meghalt 1862-ben.
Munkája: Andeutungen über Bildgiesserei nach der Methode der Alten, in ihrem Verhältnisse zur Galvanoplastik und der Bildgiesserei-Methode unserer Zeit. Wien, 1845.
Slovnik naučny. Prága, 1859. VI. 316. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 1023. l.