Petrovay (Cannal) György (dolhai és petrovai),
földbirtokos, P. László ügyvéd, földbirtokos és ehrenbergi báró Cannal Johanna fia, szül. 1845. jan. 30. Tisza-Beőn (Jász-N.-K.-Szolnokm.); tanulmányait a háznál kezdette, 1854-57-ig Bécsben folytatta a Bilka József-féle magán fiúnevelő-intézetben, a hol a IV. elemi és a gymnasium I. és II. osztályát végezte, a III. és IV. osztályt Pesten az állami gymnasiumban, az V. a kegyesrendieknél, a VI-VIII. Szarvason járta. 1864-ben az akkori helytartó-tanács engedélyével, mint betegsége miatt otthon tartózkodó, magánhallgatóként iratkozott be Egerben a jogi tanfolyamra. Atyja 1866. aug. 5. elhalván, testvérbátyjával megosztozott és miután 1866, okt. 3. ő felsége nevében nagykorúsíttatott, tanulmányait félbeszakította s átvette örökségét, a nagy-kürüi birtokot. 1870-ben birtokán faiskolát létesített; ennek művelésével és csemetéinek elárusításával is foglalkozik. Kert-terményeit több kiállításon első díjakkal és oklevelekkel tüntették ki. 1867-től mint Hevesmegye bizottsági tagja s választó összeírási elnök részt vett a politikai téren a függetlenségi párt részén. Több ízben működött mint Hevesm. által kiküldött helyettes alispán. 1879-ben mint a szolnoki kataszteri járás (még Hevesmegye által) választott járábecslője védte a birtokosság érdekeit a becslőbiztos ellen. 1881. febr. 8. a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium megbízásából négy évig működött több megyében a faiskolák rendezésénél; majd philloxera-biztosnak választatott meg. 1879. okt. 14. felvétetett a kolozsvári unitárius egyház tagjai közé, miután a róm. kath. egyházból kilépett. 1868. febr. 22. édesanyjának nőtlen testvérbátyja, családjának utolsó férfisarja, báró Cannal Károly nyug. cs. és kir. főhadnagy, fiává fogadta. Nagy előszeretettel viseltetik a magyar nemesi családok leszármazása iránt, a miért is a magyar heraldikai társaság igazgató-választmányi taggá választotta; a m. történelmi társulatnak alapító tagja.
Nagy Iván, Magyarország családai cz. munkájában P. a következő magyar nemesi családok történetét és genealogiáját közölte: Schobeln, Végess, Vratarics, Zábráczky, a Pótkötetben: Bárczay, Roffi Borbély, Dobóczky, Eördögh, Für, Hellebronth, Halasy, Petrovay, Polgár, Brezovay, Ferenczy és Frajzajzen családokét.
Czikkei a Századokban (1880. Fegyvernek város magyar köriratú pecsétje, A köpösdi gróf Tolvay-család, 1881. Balássy F., A zámi és ohati apátságok ism.); a Turulban (V., VI., XI-XV. A báró és nemes Orczy-család, Adalékok a Sárközyek genealogiájához, A Rajcsániak czímere, A Dolhay család története, A Bilkey Lipcsey, A Bilkey Gorzi, Komlosy, Ilosvay, Kisfalusy és a Petrovay családok története, Fejérvárm. tört. ism., A felső-vadászi Rákóczy család, A Lónyay család, ism., Felelet Doby Antalnak. XIX. 1901. A Szaplonczay család leszármazása 1360-tól); a Történelmi Tárban (1887. Lector regius, Egy adat Bogdán vajda kivándorlásához); a Jász-Nagy-Kun Szolnokmegyei Lapokban (1893. 35. sz. Még valami Nagy-Kürüről); a Hazánkban (1897. 41. sz. A heraldikai és genealogiai társaság ism., 200. sz. Békés várm. ism.). Kertészeti czikkeket is írt a szaklapokba s az általa kiadott Nagy-Kürüi Értesitőbe (1887).
Álneve: Kiss Iván.
Önéletrajzi adatok.