Petróczi Kata-Szidónia (petróczi és kaszavári báróné),
petrovinai Pekry Lőrincz gróf neje, költőnő, P. István báró és Tököly Erzse leánya, Tököly Imre fejedelem unokatestvére, szül. 1658 végén, buzgó protestáns családból származott. Anyja korán elhalt és mint félárva nevelkedett Kaszavárban. Atyja 1670-ben a Zrinyi-Frangepán összeesküvés miatt jószágait vesztvén, Erdélybe menekült és ott ment nőül P. 1675-76. körül Pekry grófhoz. Házasságuk első évei az ózdi kastélyban és a fejedelmi udvarnál boldogan teltek; de nemsokára csapások érték: testvére, atyja halála s férje elhidegülése; egyedül lánykái nevelésében, a vallásban és költészetben talált enyhülést. Ez időből származnak s érzékeny szivének akkori fájdalmait fejezik ki költeményei. Férje is börtönbe került. 1686-ban, mivel Tököly Imre czéljait előmozdította, kivel titkos levelezést folytatott, elfogták és becsukták Nagy-Szebenben. Az aug. 12. országgyűlésen Szebenben nótáztatott, azonban neje kieszközölte Apafinál, hogy kezességen és reversalis mellett szabadon bocsáttatott. Cserei szerint «kibujdosék Erdélyből s mivel különben Magyarországban elő nem mehete, kéntelenség alatt pápistává lőn s grófi titulust adának neki Bécsben, úgy jöve vissza Erdélyben.» Gróffá 1692-ben lett. Kutyafalván saját birtokán élt és 1696 körül Fehérmegye főispánja, 1698-ban Udvarhelyszék főkapitánya volt. Pekrynét mélyen bántotta férje katholizálása. II. Rákóczy Ferencz idejében Pekry kurucz lett, 1704-ben Rákóczy tábornokká s fővezérré nevezte ki Erdélyben és 1707-ben consiliáriussá tette. Ezalatt neje Rabutin fogságába került öt leányával és egy évnél tovább Szebenben raboskodott, míg 1704. nov. ki nem cserélték; a rabságban kisebb mértékű szélütés is érte. Férje mint kurucz ismét visszatért a protestáns vallásra. P. 1708 elején Huszton (Máramarosm.) halálozott el, miután 1707 ősszel, férjével, már betegen, erdélyi jószágairól Magyarországra menekült Rabutin hadai elől. Végrendeletét, mely 1700. júl. 28. Kutyafalván kelt, a Történelmi Tár (1895. 730-737. lap) közli. Férje egy év mulva 1709. márcz. 6-án követte őt a sírba. Fimaradékuk nem volt; ekkor vesztek ki férfi ágon a Pekryek. P. Kata Szidonia nevét Petróczinak és Petrőczinek is írta, így kétféleképen fordul elő íróinknál is.
Versei az ózdi kastélyban maradtak fenn, nagyrészt saját kezeirásában, összesen 45 darab. B. Radák Istvánné, Rédey Klára fedezte fel, majd Thaly lemásolta, ismertette s a legtöbbet közölte is P. életrajzával együtt az Athenaeumban (1874), egyet közölt az Adalékokban (II. 106. l.). is.
Munkái:
1. A Papista Vallasra Hajlott Lutheranusok Lelkek isméretinek kinnya, Mellyet edgy Sz. Írás Magyarázó Mayer Frid. János nevű Doctor és P. P. eleikben írása által kibocsátott. Hamburg városában Anno 1690. Hely n. (Nem önállóan, hanem Meisner Catholicus Válaszával és Hunnius Rövid és fundamentomos Tractájával együtt nyomtatva s egybekötve jelent meg a 149-305. l. P. ford. midőn férje világi méltóság elnyeréséért vallását változtatta. Névtelenül. Uj czimlap-kiadás: Frankfurt, 1692.).
2. A kereszt nehéz terhe alatt el-bágyatt sziveket élesztő jó illatú XII. Liliom. Mellyeket, a keseredett szivek vigasztalására, Arnd Jánosnak, a Luneburgumi Fejedelemségben való Püspöknek, az igaz keresztyénségről Német nyelven kiadott könyvéből válogatott ki, és XII. Részekben foglalván azokhoz való imádságokkal együtt, Magyar nyelvre fordított az édes Férjéért való Szebeni méltatlan rabságában: és immár Isten kegyelméből megszabadulván, annak háladatos örök emlékezetire, és a kereszt viselő szenteknek lelki hasznokra, maga költségével kinyomtattatott Gróf Petrőczi Kata Szidonia. Kolozsvárott 1705. (Másodszor kinyomatta unokája Daniel Polixena bárónő. Kolozsvár, 1764.).
3. Jó illattal fűstölgő Igaz Szív, Mellyet A Világ szeretetiben szunnyadozó szíveknek fel-serkentésekre, Arnd Jánosnak ... az igaz Keresztyénségről Német nyelven kiadott Könyvéből válogatott ki, És Tizenkét Részekbe foglalván, azokban való Imádságokkal együtt Magyar nyelvre fordított, a Magyar Nemzet ellensége előtt való már negyedszeri bujdosásában Huszton, és a keresztyéneknek lelki hasznokra, maga költségével ki- is nyomtattatott Gróf Petróczi Kata Sz. Az Ezer hétszáz nyolczadik Eszt.-ben (Lőcse).
Bod, M. Athenas 222. l.
Horányi, Memoria III. 74. l.
Benkő, Transsilvania II. 422. l.
M. Musa 1787. 44. l.
Honművész 1833. 35. sz.
Remény 1851. II. 190. l.
Danielik, M. Irók II. 255. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 279. l.
Kulini Nagy Dezső, Magyar Hölgyek Életrajza. Debreczen, 1861. 179.
Zilahy Károly, Hölgyek Lantja. Pest, 1865. XIII. 1.
Athenaeum 1874. 27-42. sz. (Thaly K.).
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár. Bpest, 1879. I. 564., 573., 670., 684. l.,
Magyarország és a Nagyvilág 1875. 40., 41. sz.
Figyelő III. 1877. 25. l.
Sopron 1885. 23-25. sz. (Récsei Viktor).
Thaly Kálmán, Irodalom- és műveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczy-korból. Bpest, 1885. 117. l.
Faylné Hentaller Mariska, A magyar írónőkről. Bpest, 1889. 24. l. arczk.
Gróf Lázár Miklós, Erdély főispánjai. Bpest, 1889. 27. l.
Petrik Bibliogr. I. 117. l.
Történelmi Tár 1895., 1899.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 1024.
Kovács Sándor, A kurucz-világ költő aszszonya. Bpest, 1897. (Prot. Esték).
Evang. Egyház és Iskola 1897. 19. sz.
Budapesti Hirlap 1898. 208. sz. (Kovács S.).
Budapesti Szemle 1899. 267. l. (P. Énekeskönyve).
Antalffy Endre, Petrőczy Kata Szidonia élete és munkái. Bpest, 1903. (Ism. Századok 879. l.).