bölcseleti doktor, geologus és palaeontologus, Petrovits István és kisújszállási Kún Julianna fia, szül. 1848. szept. 9. Miskolczon (Borsodm.), iskoláit ugyanott és Budapesten végezte; hat éves korában elveszítette édesanyját és atyja Pestre költözött. 1866-69. a budai műegyetemen tanárjelölt volt a természetrajzi szakban; 1869-ben az akkor erős fejlődésnek indult természettudományi társulathoz Szily Kálmán, a társulat első titkára, titkársegédnek és a Természettudományi Közlöny segédszerkesztőjének hívta meg. 1871-ben e társulat másodtitkárának választotta meg és e hivatalát 1880-ig viselte; részese volt annak a nagy és sikerteljes munkának, mely a magyar közművelődésnek e nagyfontosságúvá vált tényezőjét főképen Szily vezetése alatt, oly messzeható szövetséggé fejlesztette. A Természettudománynak hét évig volt segédszerkesztője: 1871. Lengyel Bélával, 1872-77. Szily Kálmánnal. Közben (1873-74.) önkénteskedett a 38. sz. Molinári-ezredben. A boszniai hadjárat után, melyben szintén részt vett, 1878 őszén külföldre ment szaktanulmányait folytatni; Közép-Európában tett kutatásain kívül negyedfél évet töltött a müncheni egyetemen, Zittel K., Gümbel W., Siebold J. és Naegeli előadásait hallgatva és laboratóriumaikban dolgozva, de legfőképen a Zittel igazgatása alatt álló bajor kir. palaeontologiai múzeumban foglalkozott őslénytani tanulmányokkal és ez időben írta meg (1882) két nevezetesebb dolgozatát: A Sphaerulit-kagylók sarokpántjának felfedezéséről, ezen ősvilági állatok ama régen sejtett szervéről, melyet neki sikerült tényleg először kimutatnia, a mivel az egész állatcsalád diagnózisát megváltoztatta; és a másikat a Nerita-nem új csoportosításáról, melylyel világos rendet vitt bele az ősvilági csigáknak korra és rokonságra egyaránt összebonyolított seregébe. Mind a két dolgozat eredményei azonnal átmentek a palaeontologiai kézikönyvekbe is. Időközben itthon a természetrajzi szakból Kolozsvárt 1879-ben tanári oklevelet szerzett, a müncheni egyetemen pedig 1881-ben philosophiai doktorrá avatták. Külföldről a m. kir. földtani intézethez hívták meg 1882. júl. 4., a hol segédgeologussá nevezték ki. Munkálkodásának főtere a Hegyes-Drócsa és a Kodru-Móma vagy Beéli hegység: itt közel 50 négyszög mérföldnyit térképezett geologiailag s a rájuk vonatkozó tanulmányait számos specialis dolgozatban írta meg a földtani intézet évi jelentéseiben. 1877-ben Petrovits Gyula családi nevét Pethőre változtatta. Intézeti elfoglaltsága mellett 1882-86-ig mint első titkár a földtani társulatnak is teljesített kiváló szolgálatokat. 1883-85-ig Franzenau Gusztáv, 1885-86-ig pedig Schafrazik másodtitkárokkal szerkesztette a Földtani Közlönyt. Fáradhatatlan volt a pontos szerkesztésben és a megjelenendő czikkeknek, főleg a magyarság szempontjából való reviziójában. E mellett főgondja volt, hogy a társulat vagyonilag is gyarapodjék; a társaság nem is bocsátotta őt el választmányának kötelékéből, hanem hat cycluson át újból és újból megválasztotta s megbízta a társulati ügyek vezetésében való részvétellel. Nejének, nagymányai Koller Vilmának, kinek 1883-ban kelt egybe, 1891-ben történt elhalálozása kedélyére és munkás kedvére hosszú időn át bénítólag hatott. 1897. és 1899-ben, midőn sorvasztó májbaja erősebben bántotta, az országos geologiai felvételekben részt nem vehetett. Azonban annyira leküzdötte a kórt, hogy 1900-ban gyűjtő-útra, 1901. és 1902-ben pedig megint geologiai felvételre vállalkozott, de a munkát már nem bírta, összerogyott és három napig feküdt eszméletlenül egy erdőházban. Okt. 11. tért haza Budapestre, 13. betegsége ujból ágyba döntötte s azon nap este meghalt. 1903. febr. 6. Schafarzik Ferencz tartott fölötte emlékbeszédet a földtani társulat közgyűlésén.
Szépirodalmi s ismeretterjesztő czikkei a Hölgyfutárban és Nefelejtsben (1865-66), az Ország-Tükrében és a Hazánk és Külföldben többnyire Sziklássy Gyula álnévvel jelentek meg; írt a Századunkba, a P. Naplóba, a Fővárosi Lapokba, a Természetbe, az Ellenőrnek pedig 1878-ig belső munkatársa volt s különösen a tudományos mozgalmakról referált; czikkei a Természettudományi Közlönyben (1870. Than és Hofmann kisérletei sóoldatok cserebomlását illetőleg, Mennyit költenek más országokban az égre, Hirn-féle telodynamikus kábel, Nitroglycerin, dinamit. A négerek kihalnak, Az 1869. nov. csillagfutásról, Születések és a gyermekek halálozása Francziaországban, Majmok számolnak, Darwin a franczia akadémiában, Háború befolyása az időjárásra, Halottak elégetése, 1869-ben elhunyt tudósok nekr., Természetes Gazometer, 1871. Csillagásztorony az egyenlítő közelében, 1870-ben elhunyt tudósok, 1872. Czölöpépítmények ausztriai tavakban, Termékvas Grönlandban, Venus bolygó és a magyar hirlapok, Az alkohol kiválása az állati szervezetből, A halak légzése, «Georgiai felolvasások,» Górcsői kőzetvizsgálatok, A meteorologusok gyűlése 1872-ben, Az ujabb gyémánt lelhelyek, Geologia és költészet, 1873. Bizottsági jelentés az állattani pályázatokról, 1874. Nemzeti jutalom Pasteur számára, 1875. 1873. és 1874-ben elhunyt tudósok nekr., Miért esznek a madarak kavicsot, Az edzett üveg, Húsevő növények, 1876. A kolozsvári orvosi természettud. társulat, Gallium, új elem, Különféle fémek pénzértéke, Meddig áll a vaj, Az őstörténelmi és embertani nemzetközi congressus Budapesten, Földünk forgása és a vasutak, Nagysági Bunsenin, 1875. elhunyt tudósok nekr., 1878. A kagylókról és gyöngyökről, A magyarországi kagylóhéjak górcsői szerkezetéről, 1880. Cotta emlékezete, 1883. A földtani társulat állapotáról, Czápafogak Felső-Esztergály határában, 1894. Aranyos fogak s az aranyfű meséje, 1899. Fröhlich Dávid Geografiája és némely elfelejtett részletei, minden évfolyamban több ford. czikk és könyvismertetés); a Vasárnapi Ujságban (1879. Gyöngyök keletkezése és egy régi magyar versezet a XVI. századból); A Havi Szemlében (1880. Aranytermő vidékek); a M. Nyelvőrben (a Melák szóról); a Földtani Közlönyben (1882. A Coquand-Semsey-féle őslénytani gyűjteményről, A Spaerulit-kagylók sarokpántjának felfedezéséről és belső szervezetök egyéb részeiről, 1883. Titkári jelentés 1882-ről, Felső-Esztergály határában talált czápafogak, 1884. Titkári jelentés 1883-ról, Palaeontologiai apróságok, 1885. Titkári jelentés 1884-ről, Ambros geologiai térképe a nagyváradi kerületről, Dinotherium-fog Köves-Kálla környékéről, Hiroglyphás homokkő Rónaszék határából, 1886. Suess Ede előadása a sujtó légről, ford., Ambros geologiai térképe, Titkári jelentés 1885-ről, 1887. Néhány szokatlan nagyságú csigalenyomat, 1892. Cuciullaea Szabói, új kagyló-faj a péterváradi hegység hypersenon-rétegeiből, 1893. Az ősvilág főemlőseiről, vagyis a fosszilmajmokról, 1896. Chrysokolla előfordulása andezit-tufában, 1896. Tengeri kövületek édesvizi quarzban, 1897. Neumayer műve a föld történetéről, 1901. A jégkorszakközi Rhinoceros Mercki előfordulása a Balaton mellékén, 1902. Emlékezés Adda Kálmánról, arczk., 1903. A Hippurites, Prionaea, polystilus előfordulása a csereviczi hypersenon-rétegekben, a péterváradi hegységben, hátrahagyott irataiból); a Földtani Értesítőben 1882. A Neithea és a Vola Janira kagyló-nemeknek szabatosabb megállapítása és különválasztása, A Nerita-nem új csoportosításáról); a M. kir. Földtani Intézet évi Jelentésében (1884. A Lippa Odvos/Konop környéki krétaterületről, Baltavár ősemlőseiről, 1885. A Fehér-Kőrös völgyének harmadkori képződményei a Hegyes-Drócsa és a Pless-Kodru között, 1886. Boros-Jenő, Apatelek, Buttyin és Beél környékének geologiai viszonyai a Fehér-Kőrös völgyében, 1887. Geologiai tanulmányok a Hegyes-Drócsa hegység északi kiágazásaiban, a Fehér-Kőrös bal partján, 1888. Kiegészítő fölvételek a Fehér-Kőrös völgyének jobb- és balparti részein, 1889. Néhány adat a Kodru-hegység geologiájához, 1891. A Kodru-hegység főtömegének jellemzéséhez, 1892. Vaskóh környékének geologiai viszonyai, 1893. A Kodru-Móma és a Hegyes-Drócsa keleti találkozása Aradmegyében, 1894. Nagy-Halmágy környékének geologiai viszonyai, 1895. A Kodru-hegység nyugoti lejtője Bihar vármegyében, 1896. A Kodru-hegység északi lejtője és a Fekete-Kőrös völgye Belényestől Urszádig Bihar-vármegyében, 1900. Jelentés az 1900. évben fosszil-ősemlősöknek a m. kir. Földtani Intézet részére való gyűjtése ügyében kifejtett tevékenységről). Ezen három szakfolyóirat czikkei megjelentek németül is a társulat német közlönyeiben.
Munkái:
1. Cotta R., A jelen geologiája, németből ford. Petrovics Gyula, hozzá előszó és műszótár, Bpest, 1873. (Természettudom.-Társulat Könyvkiadóvállalata I).
2. A kagylók és gyöngyök. Írta Petrovics Gyula U. ott, 1878. 42. ábr. (Term.-Társ. könyvkiadó-vállalata II. 12. füzet).
3. Topinard P., Az antropologia kézikönyve. Ford. Petrovics Gyula és Török Aurél, U. ott, 1880. (Hozzá: előszó, kiegészítő jegyzetek, műszótár és glossarium. Term.-Társ. könyvk. vállalata).
4. A három Kőrös és a Berettyó környékének geographiai és geologiai alkotása. Nagyvárad, 1896.
5. Geologiai adatok Fenes, Sólyom és Urszád környékéről Bihar vármegyében. Bpest, 1898. (Különny. a Földtani Intézet évi Jelentéseiből. Németül is. U. ott, 1898.).
6. A holt tenger és környéke, Sodoma és Gomora pusztulása. Bpest, 1900. (Különny. a Term.-tud. Közlöny 1899. évf.-ból.)
7. A magyar természettudományi irodalom fejlődése és föllendülése. U. ott, 1900. (Különny. a Képes m. irodalomtörténet II. kötetéből).
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 436. l.
Vasárnapi Ujság 1902. 42., 43. sz. arczk.
Földtani Közlöny 1903. (Schafarzik Ferencz), fénynyom. arczk.