a m. tud. akadémia irnoka, P. János földbirtokos és nemes Schraud Mária fia, szül. 1835. jún. 23. Rácz-Szent-Miklós pusztán, családja ősi birtokán (Fehérm.); középiskolai tanulmányait a budai s pesti piarista-gymnasiumban végezte. 1853. ápr. 2. hadapródnak vétetett fel az I. cs. kir. gróf Civalart ulanus ezredbe; itt rövid idő alatt tiszt lett, de Pozsonyban ezrede egyik tisztjével párbajba keveredett és ez alkalommal fején veszélyes vágást kapott; ekkor sebéből ugyan kigyógyult, de elméjében megzavarodott és kénytelen volt 1859-ben a katonai pályától búcsút venni. Hazatért szüleihez. Eltiltatván a lovaglástól, a hevesebb testi mozgástól és mindentől, a mi idegrendszerére károsan hatott, végre évek multán némileg kigyógyult súlyos betegségéből. Ekkor nyelvek tanulására adta magát, a német, olasz, franczia s angol nyelvekben jártasságot szerzett, a szerb, horvát, tót, lengyel s orosz nyelveket részint beszélte, részint értette, úgy a latint és görögöt is; élete utolsó napjaiban, betegágyán a keleti s különösen a zsidó nyelvvel foglalkozott. Barátja Bérczy Károlynak rábeszélésére az irodalommal is foglalkozott; előbb vidéki leveleket, majd tárczákat írt; a tudományok minden terén olvasott, tanult és művelte magát. 1862. jan. 15. Eötvös József báró a m. tudom akadémia elnöke kinevezte akadémiai első irnoknak. Sokat betegeskedett, végre 1866. decz. 2. meghalt Rácz-Szent-Miklóson.
Czikkei a Vadász- és Versenylapban (1859. Néhány szó a ló körüli egyszerű bánásmódról, A vadak és bőreik, 1860. Régi sport, A ló természetrajzi szempontból tekintve, A csikók patkolása, A hágatásról, Néhány szó a ló-eladásról, A lóidomítás elemszabályai, Az elvetélés, Sport a jég hátán, Farkasvadászat Oláhországban, Gallicziai vadászatok, Vadászat villanygéppel, Kurlandi vadászatok, Vadászat Izarával, 1861. A versenyfogadásokról, Németországi vadászatok. Solymászat Perzsiában, Jávorvadászat, Agarászat Oránban, Egy javíthatatlan vén, Süldisznó vadászat Kabiliában, Vaddisznó vadászat Afrikában sat.); a M. Sajtóban (1860. 98. sz. Még egyszer valami a lovaglásról); a Hölgyfutárban (1861. 45. sz. Hölgylovaglás, 1861. 97-99. sz. Egy hontalan lengyel irataiból Wisniewska Gyulától, lengyelből ford., 1862. beszély); a Vasárnapi Ujságban (1862. Galliczia és népe, A Tárnok völgye és vidéke, 1864. Két hónap Morvaországban); a Magyar Ember Könyvtárában (IV. 1863. A chinai hadügy); a Fővárosi Lapokban (1864. A középkor tornajátékai. Rendkívüliségek, 1865. Középamerikai régiségek. 1866. A moldvai magyarok. Székesfehérvár mint a magyar királyok koronázási helye): az Ország-Tükrében (1863-64. Huszár dolgok, Komárom képével); a Pesti Naplóban (1863. 80. 81. sz. A lengyelekről. 274. sz. könyvis.); a Magyar Sajtóban (1864. 278. sz. A sajtóhibákról); a Hazánk és a Külföldben (1866. Kuruzslók, csavargók és lélekidézők ezelőtt száz évvel, 1870. Testgyakorlatok az ó-korban, 1872. Az ó-görögök vendéglői élete); a Magyarország és a Nagyvilágban (1870. A lengyel haczszíntérről); a Bolond Miska cz. humorisztikus lapba s az ugyanily czímű naptárba, leggyakrabban «A vörös szakállos hazafi» álnév alatt száz meg száz gyúnyoros, majd élczes czikkecskét írt.
Munkái:
1. A rendszeres lovaglás alapszabályai, egy függelékkel a hölgylovaglásról. Pest. 1860.
2. Huszárdolgok. Rajzok és humorisztikus elbeszélések a huszáréletből, az ősmagyar harczmodor rövid ismertetésével. U. ott, 1864.
Hazánk és a Külföld 1866. 49. sz. (Vadnai K.)
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr., testvérbátyjának P. János, temesvári postafőnöknek szives közlése és gyászjelentés.