a keszthelyi Georgicon volt tanára, szül. 1762-ben Büd-Szent-Mihályon (Szatmárm.) ev. ref. vallású szegény nemes szülőktől; tanulmányait a debreczeni ev. ref. főiskolában mint beöltözött (togátus) diák végezte. Akadémiai promotiokép Udvariban (Biharm.) töltötte ki iskolatanítói (rectoriai) éveit és 1788-ban Utrechtbe ment akadémiára. Teljes nyolcz évet töltött külföldön; ez alatt nemcsak több egyetemet látogatott, hanem ismereteinek gyarapítása végett Német- és Angolországban több rendbeli utazást is tett; egybek közt a mezőgazdasági s az ezzel kapcsolatos tudományokat különös figyelme tárgyává tette. Már Utrechtben tartózkodása alatt könyvkiadó vállalatokba fogott. 1794-ben a bibliát nyomatta itt ki magyar nyelven Károlyi Gáspár fordítása szerint 8rét alakban, 11,000 példányban, azután külön a Szent Dávid zsoltárait Szenczi Molnár Albert ford. szerint szintén 1794-ben 3000 példányban, a miért is az akkori angol regens, később angol király IV. György 36 darab aranyat nyomó érdempénzzel jutalmazta; végre az Új Testamentomot is Pesten 1817-ben 8rétben. Külföldről 1796-ban került haza, a midőn Bécsben telepedett le s 1797-ben a Vizsgálódó Magyar Gazda czímű folyóiratban kezdette különösen a mezőgazdaság terén Német- és Angolországban szerzett bő ismereteit és tapasztalatait az irodalom útján honfiai részére hasznosítani. Ezen működése vezette reá Festetich György gróf figyelmét, aki őt 1797-ben meghívta intézetébe, a Georgiconba, hol október 1. kezdte meg működését mint könyvelő; azután tanárkodott, a mathesist, a mezőgazdaságot és a gazdasági műtant tanította. 1799. auguszt. 30-án tiszttartó lett ugyanott. Festetich gróf Pethének tízszakaszos fordulóját közlé Thaerrel, ki azt «musterhaftnak» nevezte; ezért a gróf 100 frtot ajándékozott neki; különös érdeme, hogy a szélmalmokat meghonosította nálunk és a sáfrányt ő kezdte holdanként nagyban termeszteni. 1801. aug. 30-án saját felmondása alapján eltávozott onnét, de hová, az nem ismeretes. Utóbb Eszterházy herczeg tíz uradalmának főtisztje és más urdalmak főigazgatója lett. 1814. jan. 1. Bécsben Mezei Gazda cz. szaklapot indított, melyet 1816. januárban Pestre hozott és itt 1818. jún. 30-ig folytatott. 1815-ben az akkor Bécsben tartózkodó porosz és dán király elismerő leveleikkel és két emlékéremmel, 1819-ben pedig a kunok lakásjoggal és szabadalmaik élvezésével tisztelték meg. Tíz év mulva Erdélyben adott megint életjelt magáról, hol az Erdélyi Hiradót indította meg, melyet kilencz (féléves) kötetéig folytatott. Szabolcs-, Pest- és több erdélyi megye táblabirája, a bécsi mezei gazdasági társaság tagja, a dunamelléki superintendentia ülnöke volt. Meghalt Szilágy-Somlyón 1832. febr. 22. 70 évében. Sírja fölé veje Megyaszay István bécsi nagykereskedő és leánya Cornélia készíttettek 30 mázsás sziklatömbön álló 2 és félméternyi emlékoszlopot, három oldalán felirattal, melyet 1835. ápr. elején állítottak fel.
Czikkei a M. Gazdában (1814. 5. sz. A magyar nyelv veszedelme), a M. Kurirban (1818. II. 405. l. Ürmösbor készítési módja, 413. l. Bor megtisztításának módja) stb.
Munkái:
1. Ungarische Grammatik, wodurch der Deutsche die ungarische Sprache richtig erlernen kann. Nach den Grundsätzen Johann Farkas ganz umgearbeitet, 5. Aufl. Wien, 1798. Rézmetszetű czímképpel.
2. Pallérozott mezei gazdaság, melyet a magyar mezei gazdaság tökéletesebbítésére a haza természetéhez s a nemzet állapotjához szabva theoretice és practice kidolgozott... I. darab. Sopron, 1805. Három táblázattal. II. darab. Pozsony, 1808. III. darab. Kiadta a «Nemzeti Gazda-Hivatal». Bécs, 1814. (A III darab 1-2 szakasza: A baromfi-tenyésztésről, 3. szakasz: Szarvasmarha-tenyésztés, 4. szakasz: Juh-tenyésztés. 5-6. szakasz: Házi majorság, vagy disznó- s aprómarha-tenyésztés, 7. szakasz: Méh-tenyésztés, ennek 2 bőv. kiadása. Pest, 1816. A négy utóbbi külön is megjelent. Ism. Annalen der Literatur. Wien, 1812. IV. 337. l.)
3. Mathesis. Bécs, 1812. Két kötet. Hét tábla rajzzal. (I. Mindennemű számvetés. II. Terjedtségmérés).
4. Pestis ragadvány ellen oltalom. Graefe Károly Ferdinand orvosi tanácsadása Torgau lakosinak. Németből magyarra fordította egy baráttjai s felebaráttjai javán törekedő hazafi K. Sz. P. F. U. ott, 1814.
5. Természethistória és mesterségtudomány. A tanítók és tanulók szükségükre s az ebben gyönyörködők hasznokra készítette... Első rész. Az állatokról. I. kötet. Kiadta a «Nemzeti Gazda-Hivatal». U. ott, 1815. Ötven festett képpel. (Több nem jelent meg. 1817. nov. 23. a Marczibányi 400 frtos jutalomban részesült; ugyanekkor Teleki László gróf külön arany órával és ezüst szelenczével ajándékozta meg).
6. A földmívelés kimia gyökere egymásból folyó leczkékben, melyeket a földmívelés előmozdítására igyelő társaság előtt tartott Humphrey Dávid. Anglusból fordította s jegyzéssel bővítette U. ott, 1815. Egy tábla rajzzal.
7. Időpróféta vagy időváltozást jövendölő pókok. A Quatremere-Disjonval értelmei szerént. Unalmas várakozás közben írta, tulajdon költségén kiadta. Magyar Gazda sorsosinak készen ajánlja. Pest, 1816. (2. kiadás. U. ott, 1817. Táblázattal).
8. Baromorvos könyv. Német nyelven készítette Rohlwes János Miklós. Magyar nyelven másodszor kiadta. Kolozsvár, 1827.
9. Budai szőllőm ültetési módja. Kolozsvár, 1827.
10. Európai mértéktár, vagy Európa minden tartományaiban forgó és szokásba vett pénz, hosszaság-, teher- és üregmérték szoros egybehasonlítása, mindenütt fejedelmi vagy országlószéki végzések által megállapítva. Jäckel József mérsékléseit követve írta és kiadta... U. ott, 1829-30. Saját nyomtató eszközeivel. Két kötet.
Szerkesztette Bécsben a következő hírlapokat: Magyar Ujság, mely Magyar és Erdély Országban a mezei gazdaságot erányozza, kis 4-rét egy íves számokban 1796. jan. 1-től jún. 21-ig 24 számát (eddig az egyes számok daraboknak neveztetvén); a 25. számtól czímét: Gazdaságot Tzélozó Ujság-ra változtatta s jún. 28-tól aug. 26-ig 25-35 száma jelent meg; a 36. számmal: Vizsgálódó Magyar Gazda czímet vett fel és folyt szept. 6-tól 1797. dec. 21-ig összesen 46 száma. P. a Pallérozott mezei gazda cz. munkája előszavában csak az utóbbiról emlékezik meg, hogy «annak egy részét ő compilálta», de valószinű az előbbi két czím alatt is befolyt annak szerkesztésébe; Nemzeti Gazda vagy a magyar nemzet nemzeti gazdasága s ebbéli kereskedése virágzásának előmozdítása. Melyet a nemzet szorgalmatos fiainak segedelmekkel hetenként készítgetett kisszánthói Pethe Ferencz. Nyomt. Bécsben «a két magyar haza költségén Pethe kiadásában». Megjelent hetenként 8rét egy íven. Ára egész évre 12 frt. I. évf. 1814. 1. fele 26 szám, 2 fele júl. 5-től decz. 27-ig 27-52 szám, II. évf. 1815. 1. fele jan. 3-tól jún. 20-ig 25 sz., 2. fele július 4-től 21 szám, egy tábla rajzzal. III. évf. 1816-tól Pesten. 1. fele 26 sz., 2. fele 25 sz., IV. évf. 1817. 1. fele 25 szám, 2. fele 26 szám. V. évfolya 1818. 1. fele 26 szám, 2. fele 25 szám; ezen szaklapnak megindulása első felében 237, a másodikban 242 előfizetője volt és 180 előfizetővel szünt meg. Különös világítást vet nemcsak e hírlap viszontagságaira, hanem az irodalom akkori általános viszonyára is az az előfizetési hirdetés, a mely 1814. nov. 15. 46. számában jelent meg ekképpen: «Ámbár a Nemzeti Gazdához való nyomtató papiros ára esztendő alatt 45 frtról 80-ra, a posta papiros 160-ról 300-ra a velin 300-ról 700-ra felment, és azokat mi már júliustól fogva ez utolsó áron fizetjük, mind az által az esztendei előfizetés lesz: nyomtató pairoson 22 frt, posta pairoson 28, velinen 36 frt.» Midőn P. lapját 1818. jún. 10. megszüntette, a magyar nemzethez intézet bucsúszavában ezt írja: «Ezen heti munkának legutolsó árkusa az én részemről ez. Semmi ok nem kénszeríte engem ezen kéntelen lépésre kevésbé, mint az, mint talán némelyek vélekedhetnének, hogy mintha én kedves nemzetemnek tovább is szolgálni restellenék. Én a munkát ma is bírom, és azon buzgó forrósággal fojtatnám, a mint azt mindennek tudtára 20 esztendő alatt bírtam és tettem. Számtalan hejjes és igaz okait ezen lépésemnek azért nem adhatom itt nyilván elő, a miért sok más hasznos írásaim örökre eltemettettek». Ezután felszólítván minden előfizetőt, hogy a kinek az előfizetésből vissza követelni valója van, azt a nyugta beküldése mellett az év végéig vegye vissza, következőleg zárja bucsúját: «Ellenben azon érd. és tisztelt kavallérokat, a kik nekem a Nemzeti Gazdá-ért 1816-ra, 1817-re, 1818-ra, számszerint 57-en, mindekkorig is, és mindegy pénzig tartoznak, bizalommal eszméltetem ez által, hogy ki mivel adós, ennek megküldésével káromnak egy részét visszapótolni ne sajnálja: suum cuique tribue». Végre szerkesztette és kiadta Kolozsvárt az első erdélyi politikai hirlapot: Hazai Híradó cz., mely 1827. decz. 29-től hetenként egyszer jelent meg és czímét 1818-ban Erdélyi Híradóra változtatta; ezt is szerkesztette 1831. decz. 31-ig; ennek melléklapját a Nemzeti Társalkodót «írták az olvasók, a lehetőségig rendbe szedte és hetenként kiadta» 1830. jan. 1-től 1831. decz. 31-ig.
Levele Kazinczy Ferenczhez (Hely és kelet nélkül 1816. Kazinczy F. levelezése XIII. 514. l.).
Arczképe rézmetszet (a Tudom. Gyűjtemény 1819. IX. kötetében).
M. Hirmondó 1801. 776. l.
M. Kurir 1803. III. 32. l., 1806. II. 366., 1815. II. 59. sz. Told., 1816. I. 1. sz. Told., 12. sz. Told., 25. sz. Told., 37. sz. Told., II. 19. sz. Told., 116. és 263. l., 1817. I. 9. sz. II. 13., 45. sz., 1818. II. 405., 413., 1819. 1828. I. 305., I. 3. sz., 1832. I. 21. sz. 6. Told., 1834. 21. sz. Toldalék 6.
Katona Historia Critica XLII. 585. l.
Tudom. Gyűjtemény 1818. I. 104. l.
Hazai s Külf. Tudósítások 1815. II. 9. sz. 1832. I. 20. sz., 1835. I. 37. sz. Erdélyi Hiradó 1832. I. 17., 18. szám.
Jelenkor 1835. 34. sz.
Hasznos Mulatságok 1835. 45. sz.
Philosophiai Pályamunkák, Pest, 1835. 121. l.
M. Gazda 1842. 48. sz.
Hanák János, Az állattan története és irodalma Magyarországban. Pest, 1849. 118. l.
Jelenkor. Encyclopaedia. Pest, 1858. 81. l.
Vasárnapi Ujság 1857. 35. sz. arczk.
Danielik, M. Irók. II. 254. l.
Földmivelési Érdekeink 1874. 19-21. sz. (Rodiczky Jenő).
Szinnyei Könyvészete.
Galgóczy Károly, Az országos m. gazdasági egyesület Emlékkönyve. Bpest, 1879. I. 63. l.
Fővárosi Lapok 1887. 124. sz. (Karacs T.).
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. 212., 1897. 187., 190., 1898. 428., 429. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 998. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése X-XII.
M. Könyv-Szemle 1898. 270. l. (Szily Kálmán).
Szilágy-Somlyó 1902. 20. sz.