az országos magyar gazdasági egyesület tisztviselője, P. Dávid székely unitárius vallású földmivelő és Demeter Juliánna fia, szül. 1871. márcz. 22. Nagy-Ajtán (Háromszékm.); tizenkét gyermek közül a szülők a legnagyobbat Gidát taníttatták, Tamást a hatodik gyermeket iparosnak szánták és 12 éves korában boltos inasnak adták Baróthra. A szülőfalujában járt öt elemi osztályt, mint inas végezte Baróthon a gazdasági felső népiskola három osztályát. Mint segéd volt Parajdon, Fogarason. Ez utóbbi helyen a német és oláh nyelvet tanulta meg, majd Székely-Keresztur, Sepsi-Szent György, Torda és Marosvásárhely voltak állomásai, közben nyáron utazott, bejárta Erdélyt. 1899 tavaszán a marosvásárhelyi intelligentia, mint írót, fölsegítette a kereskedelmi s iparkamarai hivatalba. Azon évi jún. Pestre jött és mesék, tárczák írásával kereste kenyerét; a Heller Luiza grófnőtől kapott segélyt szüleinek küldte, kik ekkor tönkre jutottak és azóta is segélyezi őket. Egy évig mint kisegítő bejárt az országos magyar gazdasági egyesület szaklapjához, a Köztelekhez, hol egy év után állandó alkalmazott, majd gyakornok, belmunkatárs és főmunkatárs lett, az egyesületnek pedig rendszeresített tisztviselője. Közgazdasági munkáiért az országos gazdaszövetség 1904. elismerő oklevéllel tüntette ki. Hat évi kóborlás alatt a székelyek, oláhok és czigányok között alapos néprajzi ismereteket szerzett; nászalkalmakkor rigmust mondó vőfély volt és mint jó tánczost ismerték.
Elbeszéléseket, rajzokat, költeményeket és gazdasági humorisztikus szaktárczákat írt a Képes Családi Lapokba (1892-95.), az Én Ujságomba, Budapesti Naplóba, Molnárok Ujságába, Brassói Lapokba, M. Családba, a Vidéki Költők Albumába (Kassa, 1896. költemények), és az Agrár Albumba (1903.); a Független Ujságnak segédszerkesztője.
Munkái:
1. Székely atyafiak. Elbeszélések, népdalok, emlékversek. Sepsi-Szent-György, 1894. (Jövedelméből a kereskedő ifjak díszes selyem zászlót készítettek).
2. 201 magyar és székely népdal. Torda, 1895.
3. Székelyföldről. Elbeszélések, góbéságok. Marosujvár, 1896.
4. Fenyőváry Ibolyka. Eredeti székely regény. Marosvásárhely, 1897. (a Független Ujságban 1903.).
5. Molnár család. Regény. Székely-Udvarhely, 1897.
6. Paraszt dráma. Regény. Marosvásárhely, 1898. (2. kiadása: Kis-székely pusztulása cz. Bpest, 1901. Előbb a Független Ujságban).
7. A kis vőfély. Eredeti székely magánjelenet. U. ott, 1899.
8. Szittya dalok. Népdalok és versek. U. ott, 1899.
9. Petőfi regék. Írta és népmesék után átdolgozta. U. ott, 1899. (Ism. Vasárnapi Ujság 26. sz., M. Kritika 22., Máramaros 29., M. Szalon XXXI., 2. k. Bpest, 1904. Székely Könyvtár 1. sz.).
10. Közös sors. Eredeti székely regény. Bpest, 1900. Két kötet (Képes családi Lapok kiadása).
11. Gyászkirály. Regény. Bpest, 1901. (A Budapesti Hirlap kiadása).
12. Székely mesék. Sok szép képpel jó gyermekek számára. U. ott, 1903. (Szerző arczk. a czímlapon. 2. kiadás. U. ott, 1904. Székely Könyvtár 4. sz.).
13. Góbéságok. Kaczagtató székely históriák és elbeszélések. U. ott, 1903. (2. kiadás. U. ott, 1904. 6. ezer).
14. Czigány mesék jó gyermekek számára. U. ott. 1905. (Sajtó alatt.)
15. Kéz a kézben. U. ott, 1905. (Sajtó alatt. Mind a kettő a Székely-Könyvtárban).
A lapokban megjelent regényei: Szegény Bardóczné (Képes Családi Lapokban 1897.); Mi a legdrágább (Függetlenségben); Harczban a szabadságért (Független Ujság 1902); Hogy lett a székelyből góbé? regényes mese az Apaffiak korából, 2 kötet (Független Ujság 1904.).
Eredeti népdalai közül Dankó Pista huszat, Greisinger Iván tizenegyet zenésített meg.
Szerkeszti a Székely-Könyvtárt 1904. szept. óta.
Kéziratban: Magyarország végnapjai, regény, 2 kötet; Fekete könyv, regény; Háromszéki rózsák, népszinmű, Dankó zenéjével (szinre került Marosujvárt 1896. és több erdélyi színpadon); Három góbé, eredeti székely bohózat; Petőfi Székelyföldön, színmű; A góbék, bohózat (két év óta a Népszínháznál).
Független Ujság 1896. 52. sz. arczk.
Reggeli Ujság 1899. 157. sz.
M. Könyvészet 1900., 1901., 1903.
Budapesti Hirlap 1901. 19. sz.
Pesti Hirlap 1902. 185. sz. és önéletrajzi adatok.