Péterffy Ferencz István (somoskeöi báró),
esztergomi kanonok és cz. püspök, theologiai doktor; a bölcseletet 1706-tól Bécsben, a theologiát 1709-től Rómában a collegium germanico-hungaricumban végezte, hol theologiai doktor lett. 1712-ben tért vissza hazájába s 1713. márczius 29-től a cseklészi plébániát vezette. 1715. febr. 26. pozsonyi kanonokká neveztetett ki és röviddel rá elnyerte a szent Lőrinczről nevezett háji prépostságot, egy soproni javadalmat és az apostoli protonotárius czímét. 1720. ápr. 20. iktattatott be az esztergomi káptalanba, 1723. ápr. 15. barsi főesperessé lépett elő, s végre pharosi cz. püspök lett. Huzamosb ideig volt igazgatója a szent István-papnevelőnek. Szélütéstől érve, már több évig volt súlyos beteg, midőn
Munkája: Panegyricus quo dum venerabile archi-capitulum Strigoniense justa persolveret em. ac seren. principi s. r. e. presbytero cardinali, primati regni Hungariae... ChrIstIano AVgVsto DIgno arChI antIstItI StrIgonIensI Moeste parenta Verat. Tyrnaviae (1725.)
Kéziratban: Promotio ad doctoratum theol. in membranca picta Romae. (Az esztergomi főegyházmegye könyvtárában).
Katona, Historia Critica XXXVIII.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 252. l.
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka 397. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonok. Esztergom, 1900. 338. l.