ev. ref. esperes-lelkész, szül. 1833. jún. 13. Bereg-Ujfaluban, hol atyja ev. ref. lelkész volt; 1841-ben Sárospatakon kezdte tanulását és ugyanott végezte be 1854. ápr. Ekkor ment Munkácsra akadémikus rektornak és 1855-ben segédlelkészi teendők végzésére is felhatalmaztatott. Munkácson működött 1856-ig segédlelkészi s egyúttal fiútanítói minőségben. A munkácsi várban fogságban levő, a szabadságharczban részt vett hazánkfiait hetenként egyszer meglátogatta s lelki vigasztalásban részesítette őket. A vár 1857-ben közfegyintézetté alakítván át, az államfoglyok azért elszállítatttak; ekkor hagyta el ő is Munkácsot és szélütött atyja mellé ment segédnek szülőföldjére, hol atyja elhalálozása után (1857.) édes anyja mellett tölté el az évet. Innét Barkaszóra ment 1858-ban segédül. 1859-ben Nagy Mihály esperes hívta magához káplánnak Tarpára. Itt szolgált félévig segéd- s főnöke halála után félévig helyettes lelkészi minőségben 1860 tavaszáig. Ekkor Beregszász-Végardóra rendeltetett rendes lelkésznek, mely kis egyházban két évig a lelkészi és tanítói kettős hivatalt végezte; innen a barabási egyház lelkészi állomására hívták meg, hol hivatalába 1862. ápr. 14. beiktattatott. A templom, torony, iskola és paplak, a mai kor igénye szerint felépítve, eléggé hirdetik buzgalmát. Munkásságát egyházmegyéje is igénybe vette s az 1868. év elején aljegyzővé, 1870-ben főjegyzővé s később tanácsbiróvá is megválasztá. 1876-ban esperes lett, 1881-ben pedig az egyházmegye általános szavazatával zsinati tagul választatott a Debreczenben tartott országos zsinatra. 1883 elején a munkácsi ev. ref. egyház lelkésze lett. Ő alapította a bilkei (Beregm.) missziói egyházat is, egyesítvén ezzel az idegen nemzetiségek közt szétszórtan élő magyar reformátusokat. Meghalt 1893. febr. 22. Munkácson.
Czikkeket írt a Prot. Egyh. és Isk. Lapba (1880. Adatok Kömlei János életéhez).
Munkája: Emléklapok főtiszt. Révész Bálint tiszántúli ev. ref. egyházkerületi püspök úrnak a beregi egyházmegyében 1884 nyarán tett hivatalos egyházi látogatásáról. Naplójából összeállította utitársa... Beregszász 1885. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 46. sz.).
Dömény József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 212. l.
Sárospataki Lapok 1893. 10. sz.