ev. ref. lelkész, szül. 1867. máj. 12. Deregnyőn (Zemplénm.) polgári szülőktől; középiskolai tanulmányait Sárospatakon, a theologiát ugyanitt és Pápán végezte; ez utóbbi helyen tanító oklevelet is szerzett. 1890 óta a nagyráskai (Zemplénmegye) egyházban mint segédlelkész és tanító harmadfélévig működött. 1893-ban az egyházi hatóság a kisazari egyházba helyezte át, hol előbb mint helyettes lelkész szerepelt két évig, 1895-ben pedig rendes lelkészszé lett; 1897-től aljegyzője, később főjegyzője volt a felső-zempléni egyházmegyének. Jelenleg gálszécsi (Zemplénmegye) lelkész.
Egyháztársadalmi, tanügyi, valláserkölcsi s már irányú czikkeket írt a Prot. Egyh. és Isk. Lapba, a Sárospataki Lapokba, a Zemplénbe, a Hajnal cz. protestáns folyóiratba (ennek 1895-ben kitűzött első pályadíját nyerte el dolgozatával), a Protestáns Szemlébe (1899); munkatársa az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez cz. folyóiratnak; czikkeinek száma meghaladja a százat.
Munkái:
1. A kisazari ev. ref. templom megujítása alkalmával 1895. elmondott egyházi beszéd. Sátoralja-Ujhely.
2. Lónyay Zsigmond (1593-1653.) Történeti tanulmány. U. ott, 1902. (A tiszta jövedelem tíz százalékát a gálszécsi ev. ref. torony megujítására ajánlotta fel. Ism. Vasárnapi Ujság. 1902. 10. sz.)
Önéletrajzi adatok