ev. ref. espereslelkész, id. P. Károly ev. ref. espereslelkész és Demes Rozália fia, szül. 1867. ápr. 1. Szörcsén (Háromszékm); középiskolai tanulását a sepsi-szent-györgyi, nagy-enyedi és székely-udvarhelyi ref. kollegiumban végezte; a theologiai tudományokat 1886-90-ben Nagy-Enyeden hallgatta, hol 1890. aug. 20-30. papi szigorlatot tett. Mint IV. éves theologus a főgymnasium I. osztályában latin nyelven tanított. 1890. szept. 1-től 1892. okt. 20-ig köztanító volt a nagy-enyedi Bethlen-kollegium elemi iskolájában és segédlelkész Bartók György és Szilágyi Farkas lelkészek mellett. 1892. nov. 6-tól 1896. júl. 26-ig mint rendes lelkész a gyorgyerőmonostori egyházban működött, 1896. aug. 16. óta pedig Alsó-Sófalván hirdeti az Isten igéjét. 1901. máj. 14. az udvarhelyi egyházmegye főjegyzőjévé, 1903. júl. 8. esperesévé választotta. 1904. máj. 24. egyházkerületi főtörvényszéki biró s júl. egyetemi zsinati képviselő lett.
Az egyházi lapok- és folyóiratokban számos czikke jelent meg, így a Prot. Közlönyben (1894. Újévi gondolatok, 1895. Új idők küszöbén, 1895-97. Könyvism.); a Prot. Papban (1896. A keresztyén ember hivatása, A hit); az Erdélyi Prot. Lapban (1898. Kálvin mint egyházi szónok, 1899. A hegyi beszéd tárgyalása a középiskolák alsó és a népiskolák megfelelő osztályában, 1902. Jézus szenvedése, egyházi beszédvázlat Schwarz K. után, A gyászoló és haragvó szeretet, 1903. Újabb specialitás, 1900-1904. könyvism.); a Vasárnapban (1901. Márta és Mária, bibliai kép, 1902. Képek a keresztyén egyház történetéből, 1903. A szenvedő Jézus, egyházi beszédvázlat).
Munkái:
1. Keresztyén vallástan. Gymnasiumok, tanítóképző-intézetek és polgári iskolák számára. Székely-Udvarhely, 1900.
2. A teremtés és az első emberek. Négy felolvasás Zittel nyomán, Kolozsvár, 1904. (Erdélyi ev. ref. egyházkerületi egyházi értekezlet népies kiadványai 8. Különlenyomat az Erdélyi Prot. Lap 1903. és 1904. évf.).
A m. n. múzeumi könyvtár példányából és önéletrajzi adatok.