a m. n. múzeum természettudományi osztályának őre, a m. tud. akadémia levelező tagja, 1799. júl. 30. Abelován (Nógrádm.), hol atyja, P. Gábor ág. ev. lelkész, közbirtokos, egykor a lelkészek közt leghiresebb orientalista és exegeta volt. Első nevelését az atyai háznál nyerte s már ekkor különösen szerette a házi állatokat és madarakat. Az atyai háztól a losonczi ág. ev. iskolába vitték, 1808-ban a beszterczebányai iskolában folytatta tanulását; ekkor már nagy szorgalommal gyűjtötte a madártojást; ezen szenvedélyével ment 1814-ben a selmeczi iskolába. Hogy a madártojásgyűjtést akadálytalanul űzhesse, a kieshübeli fővadász gyermekeihez ment nevelőnek. Ezen időben, 1816-ig szorgalmasan tanulta a fűvészetet, sőt ásványokat is gyűjtött. Pozsonyban több gondot fordított a fűvészetre, mi Heuffel barátságának és Martinyi tanár fűvészi kirándulásainak tulajdonítandó. Bécsben, hol a hittudományt tanulta, szorgalmasan látogatta a cs. kir. természettárat. 1824-ben a török határ felé utazott Pancsováig; Szent-Miklósnál vizsgálta a túzokseregeket, Kigyósnál a kányákat, Csabán a sasokat, Alsó-Magyarország vidékén a nagy mennyiségben megjelenő varjúkat és csókákat és a Körös partján a vadkacsákat. További kirándulásokat tett 1826-ban Péteribe és Billén a Falco rupipes tojásait fedezte fel, 1827. Temesvár és Butyin felé utazott, 1833. Pest, Keresztúr, Peszér és Apaj vidékén tett észleleteket, 1834-ben Nógrád- és Hontmegyékben a kúszó madarakat vizsgálta. 1819-ben az abelovai ág. ev. egyház hívta meg lelkészének, azonban fiatal korát tekintve, ezen állást nem fogadta el. 1826-ban Czinkotán lett lelkész; azonban hogy kedvelt tudományának élhessen, a hazában zoologiai utazásokat tehessen és a magyar ornithologia alapját megvethesse, 1833-ban lelkészi hivatalától megvált és Pestre költözött. Itt egy ideig magányos életet élt; 1834. decz. 4. József nádor a m. n. múzeum állattani tárának felügyelőjévé (segédőrré) nevezte ki, 1200 váltó forint évi fizetéssel és szabad lakással; közben mint lelkész is működött, mert némelykor egyházi szónoklatot tartott a pesti evang. templomban. 1835-ben gróf Viereggel a Bánságban volt és Heckellel a Fertő-tavát utazta be; 1837. a Tátrát, Eperjes és Beszterczebánya vidékét, 1838. Apaj, Adony, Ercsi vidékét, 1840. Heckel, Hartlaub és ifjú Natterer kiséretében a Balatont, 1841. téli időben a Tisza partján a madarak telelését vizsgálta, 1842. járt Beszterczebánya vidékén, Turócz- és Trencsénmegyékben; Keresztúron márcz. és ápr. a madarak repülését vizsgálta, mit ugyanott minden tavasszal és őszszel tenni el nem mulasztott. 1844-ben Erdélyt utazta be állatani tekintetben. 1824-től fogva egy magyarországi természetvizsgáló társulat létrehozásával foglalkozott; fölfedezéseit a külfölddel közölte, ez okból a külföldi tudósokkal érintkezésben és levelezésben állott. Több nevezetes állat fölfedezését neki köszönhetni, így a vöröslábú vércse (Falco rufipes) fészkét és tojásait a billei (Pestm.) erdőben, 1828-ban a vörös szárnyaljú széki esért (Natricola erytrinoptera pet. Glareola torquata auctorum) Törtel környékén fedezte fel, míg több hazai szárnyas felfedezését és megismertetését (kölönösen az Oken Isis cz. folyóiratában) ismertette. Mint czinkotai lelkész 1826-33-ig e vidéknek összes emlőseit és madarait förkészve, vizsgálva leírta; kineveztetvén segédőrré, harmincz emlős és hatszáz madárból álló gyűjteményét szekrényestül a magy. n. múzeumnak ajándékozta. Nemcsak a magyar orvosok és természetvizsgálók gyűlésein vett tettleges részt, hanem értekezései úgy ezeken, mint a németországi orvosok és természetvizsgálók által Bécsben (1832) s Gráczban (1833) tartott gyűléseken is nagy tetszésben részesültek. Párfogója különösen b. Podmaniczky János volt. Nagyszabású munkáját, Magyarország Faunáját, mely kedvelt eszméje volt, ki nem adhatta, mert ebben kora halála megakadályozta. Több külföldi tudós társaság levelező s rendes tagja volt. A m. tudom. akadémia 1846. decz. 16. választotta levelező tagjai sorába. Meghalt 1855. okt. 5. Pesten. A kerepesúti temetőben sírja fölött Székács József beszélt; sírjára Kubinyi Ágoston tett koszorút; a m. tud. akadémiában ugyanazon év okt. 29. Toldy Ferencz tartott fölötte emlékbeszédet. Sírja fölé 1859. márc. 7. díszes emlékkő állíttatott Székács versével.
Czikkei az Oken által szerkesztett Isisben (1830. Wichtige Beobachtungen über den rothfüssigen Falken, Erythropus wespertinus, Br. Falco vespertinus, Linn., und über das Oesterreichische Sandhuhn, Glareola Austriaca, Linn., mit einer Nachschrift von Brehm); a Gemeinnützige Blätterben (Pest, 1833. 19., 20., 22. sz. Zur Ornithologie); a Tudom. Gyűjteményben (1834. I. A fogas vakonyról, Spalax typlus); a kir. m. term. társ. Évkönyvében (1841-45. A honi madártan gyarapodásáról, A fogas vakony természetrajzi tekintetben, négy szinezett ábrával); a M. orv. és természetvizsgálók Munkálataiban (III. 1843. Értekezés a madártan születése, serdülése és növekedése felől Magyarországon, V. 1845. P. állatkínzás elleni értekezésének rövid vázlata, VI. 1846. Erdély állattani tekintetben, VII. 1847. Az apró legyészről, alkalmilag pedig arról is: hogy a természettudományok minden vidéket, tájt és helyet érdekessé és becsessé tesznek, A vakandokról és annak egy felette különös sajátságáról, Felszólítás a honunkból már végképen kipusztult bölények és az elenyészés örvényében forgó hódok ügyében, VIII. 1863. A gyűjtőkről és gyűjteményekről, Rövid útmutatás a madártojás-gyűjtés czélszerűségére); a M. Akadémiai Értesítőben (1850. A pirókokról s különösen egy eddig leiratlan jércze rózsapirókról, 1854. A vastagbőrűek és az orrszarvúakról általában, a hornyolt szarutlanóczról pedig különösen, Bihar vármegyének Sebes- s Fekete-Körös közti hegylánczolatain tett természettudományi utazása); a Zeitschrift für Natur-und Heilkundeban (1854. II. Das Vorkommen des Aceratherum incisivum in Ungarn, 1855. I. Kurze Skizze einer im Biharer Komitate im Monat Juni 1854. von Joh. S. P. und Joh. Kovács unternommenen naturhistorischen Reise); a m. földtani társulat Munkálataiban (II. 1863. Acarotherium incisivum); a Zeitschrift f. d. ges. Ornithologieban (1884. Über die Entenarten Ungarns. Nach den hinterlassenen Notizen des S. P. bearbeitet von dr. Jul. von Madarász); a Természetrajzi Füzetekben (I. 1887. Reliquia Petényiana. Oriolus galbula. Hátrahagyott kéziratai közül sajtó alá rendezte Herman Ottó és Petheö Gyula).
Munkái:
1. Kazén laučiwa, kterau se od čirkwe ew. a. w. cinkotské w ned. VI. po welikénoci, dne 19. kwétna 1833 odebral sedmilety karatel gegj. Pest, 1834. (Bucsúbeszéd, mellyel a czinkotai ág. ev. egyháztól elbucsúzott).
2. Pár szó az emlősökről általában és a magyarhoniakról különösen, melyet a magyar természetvizsgálók és orvosok Temesvárott tartott IV. nagygyűlése alkalmával nyárutó 11-én az állattani szakülésben mondott. Pest, 1844. (különny. a m. orvosok és term. vizsgálók munkálataiból).
3. A honi madártan új gyarapodásáról és annak némely sikeres eszközeiről, jelesen a billegény, keresztorr és búvár fajokról. U. ott, 1845.
4. A kakuk, mint a természetnek egy igen csodálatos különcze. Előadta a m. akadémia ülésében aug. 19. és szept. 28. 1851. Pest (különny. a M. Akadémia Értesítőjéből).
5. A hornyolt szarutlanóczról. U. ott, 1854.
6. Petényi S. János hátrahagyott munkái. Kiadta a m. tud. akadémia. Szerkeszté Kubinyi Ferencz. U. ott, 1864. kőny. arczk. (P. életrajza, A beremendi mészkőbánya természetrajz- és őslénytanilag leírva, két kőny. rajzzal, A magyarországi ásatag állatok maradványainak jegyzéke P. S. által leírva).
7. P. Ornithologiai hagyatéka. Ornithologischer Nachlass. Ampelis garula Linn. Csonttollú madár. Feldolgozta Csörgey Titusz, egy színes táblával. Bpest, 1898. (különnyomat az Aquila V. kötetéből).
8. A kék vércse, Cerchneis Vespertina Linné. P. hátrahagyott irataiból összeállította Tauscher Gyula és Chernel István. Szerk., leford. és bezáró szóval ellátta Herman Ottó. A him, a tojó és az anyányi fióka képe. Részben P. J. S. tipusai alapján készítette Madarász Gyula és Vastagh Géza. Bpest, 1891. Herman Ottó, Petényi J. S., életkép.
9. Magyar ornithologiai központ. Madártani töredékek P. irataiból. Feldolgozta Csörgey Titusz, bevezette Herman Ottó. U. ott, 1904. (Ism. Vasárnapi Ujság 15. sz.).
Kéziratait a m. t. akadémiának hagyta. A madarakról szóló kéziratainak (melyek eddig lappanganak) jegyzékét felsorolja Herman Ottó, Petényi J. S. cz. munkájában.
Arczképe: kőnyomat, nyomt. Kohn és Grund Pesten, 1863. (Kubinyi Ferencz, Petényi S. János hátrahagyott munkáiban, névaláírásával és síremléke rajzával); rajzolta Suhajdy Gy., nyomt. Grund V. utódai Budapesten. Herman Ottó, Petényi J. S. cz. munkában).
Jelenkor 1834. 101. sz.
Erdélyi Híradó 1834. II. 51. sz.
Pesti Napló 1855. 110. sz.
M. Akadémiai Értesítő 1855. 466. l.
Prot. Jahrbücher 1855. 602. l.
Pester Lloyd 1855. 259. sz.
Prot. Naptár 1857. 57. l.
Uj M. Muzeum 1859. I. 308. l.
M. Akadémiai Almanach 1863. 279. l.
Kubinyi, Franz von, Hohann S. Petényi. Pest, 1865. (A magyar szöveg: P. hátrahagyott munkáiban, Pest, 1864.).
Toldy Ferencz Összegyüjtött munkái. Pest, 1872. V. 401. l.
Szinnyei Könyvészete.
Korouhev 1880. 139. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Uj M. Athenás 323. l.
M. Könyv-Szemle 1888. 39., 40. l.
Vasárnapi Ujság 1891. 21. sz. arczk.
Természettudom. Közlöny 1891. 399. l.
Herman Ottó, Petényi J. S. Életkép. Bpest, 1891. kőny. arczk. (külföldi tudósoknak hozzáírt leveleivel).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 988. l. és gyászjelentés.