régi magyar meseíró, szótárszerző és bibliafordító, mint maga említi a «Mysser nemzetből való» volt, mely név a csallóközi Misér községet juttatja eszünkbe s talán egynek vehető a Mysel nemzetség nevével, melynek több tagja egy 1408. oklevélben a somogyvármegyei vasadi nemesek között szerepel. Mikor költözött a család Pestre, nem tudjuk, de már 1503-ban a pesti esküdt polgárok között előfordul Miztér Mihály neve; itt született P. is, itt élt anyja és Margit nevű testvére, a ki Tornai Jánoshoz ment férjhez. Születési évét adatok hiányában nem lehet meghatározni, de 1510-nél előbbi időre már a miatt sem lehet tenni, mivel 1588-ban megjelent Nomenclaturáját ifjúkori művének mondja. 1536-ban még a theologiai tanfolyamot hallgathatta és pedig valószinűleg a bécsi egyetemen; nevét ugyan az egyetemi hallgatók közt nem találjuk, de Brassicanusnak az 1. sz. mű előtt álló üdvözlő verseiből, melynek feliratában tanítványának nevezi, következtethetjük ezt. Irodalmi munkássága alatt folyvást Bécsben tartózkodott, legalább fennmaradt három művének ajánlását ott írta. Egy levele szerint 1538-ban már megérlelődött benne az elhatározás, hogy nem lép a papi pályára, melyre készült és a melyre anyja is szánta; egy másik, ugyancsak 1538. évben kelt levelében Ujlaki Ferencz győri püspök pártfogását sürgeti, hihetőleg valami állás elnyerése végett, még mielőtt Bécset elhagyná, de ennek, úgy látszik, nem volt meg a kivánt sikere. Ez adatok világosan mutatják, hogy ez a P. nem egy személy azzal a hasonló nevű kortársával, a ki gyulafejérvári kanonok és ugocsai főesperes volt, és a kivel Bod Péter és utána számos irodalomtörténetírónk összetévesztette. A későbbi évekből még csak egy reá vonatkozó adat ismeretes: 1542. Izabella királyné megbízásából Czéczey Lénárt kassai kapitánytól három ládát vett át elszállítás végett, a melynek átvételéről adott elismervényén aulae reginalis maiestatis femiliaris-nak írta alá magát. Felekezeti álláspontjára vonatkozólag, őt is csak úgy, mint Komjáthy Benedeket hol egyik, hol másik felekezet vallotta magáénak; egyszer a katholikus, másszor a protestáns bibliafordítók közé sorozták; ezután erasmistáknak kell őket tekinteni. Mindkettő Erasmusnak volt lelkes követője, az ő bibliafordítását követik, nem csatlakoznak a reformatióhoz, mert jobban megfelel gondolkozásmódjuknak az Erasmus mérsékelt álláspontja. Pesthynél ezt bizonyítja az is, hogy a három tudós (Brassicanus, Fábri Ulrich és Lazius Farkas), kik Ujtestamentoma elé üdvözlőverset írtak, szintén Erasmus irányát követte s a papi pályától való idegenkedése is ebből fejthető meg.
Munkái:
1. Nouum Testamentum seu quattuor evangeliorum volumina lingue Hungarica donata, Gabrielle Pannonio Pesthino Interprete. Wij Testamentum magijar nijelven. Cum gratia et priuilegio Romanae Regiae Maiestatis ad quinquennium. 1536. 8rét 243 lev. (számos fametszettel) Viennae. (P. latin előbeszédével és latin üdvözlő versekkel. A m. tudom. akadémia kiadta Bpesten 1896-ban Szilády Áron felügyelete alatt, az eredetit lapról-lapra s betűről-betűre híven utánzó kiadásban; egyszersmind híven reprodukálja az eredetinek díszes czímlapját, a szövegben előforduló képeket, initiálékat sat. Szilády a munka végén «Jegyzetek» cz. alatt közli az író életrajzára vonatkozó eddig földeríthető adatokat. Ism. Kath. Szemle és Prot. Szemle 1896.)
2. Aesopi Phrygis fabulae, G. P. Pesthino interferete. Esopus. fabulay, mellyeket mostan wyionnan magyar nyelvre fordítot... Horatius in arte poetica. Nec verbum uerbo curabis reddere fidus Interpres. Plinius libro 36. Capi. 12. Aesopus fabularum Philosophus. Viennae... Mense Augusto M. D. XXXVI. (Egy példányát gróf Apponyi Sándor 450 forinton vásárolta meg Rosenberg budapesti antiquariustól. Ujra kiadta Toldy Ferencz: Magyar prózaírók a XVI. és XVII. században. I. kötet. Régi magyar mesék. Pest, 1858. 1-248. l.)
3. Nomenclatura Sex Linguarum. Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae, Hungaricae et Germanicae, Lingua autem Hungarica nouiter accessit, cum Latinarum dictionum plurimarum, quae prius deprauatae fuerant restitutione... Viennae, 1538. (Ujabb kiadásai: Bécs, 1550., 1561., 1568. E munkáját az 1531. Nürnbergben megjelent Vocabularius utilissimus quinque linguarum cz. szótár után készítette, hatodikul hozzáadva a magyart; a szavak 64 tárgyi csoportba vannak osztva.)
Bod, M. Athenás 220. l.
Toldy Ferencz, Összes Munkái III. 6-10. l.
Magyar Könyv-Szemle 1877. 8., 11., 70., 143. l. 1878. 290. l. 1892-93. 372. l., 1897. 96., 97. l., 1898. 339., 347., 348. l., 1899. 99. 102., 105., 109. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár, I. 3., 4., 5., 11., 21., 34. l.
Figyelő V. 1878. 394. l. (Thaly Kálmán közli egyetlen fenmaradt elismervényiratát).
Pozsonyvidéki Lapok 1878. 291. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 977. l. (Négyessy László).
Beöthy Zsolt, Szép próza I.
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 246., 330-337. l., 1896. 294-308. l., 1897. 220., 263., 332. l.