a m. tudom akadémia rendes tagja, született 1823. márczius 3. Temesvárt, hol atyja P. Ferencz szíjgyártómester, anyja Bernhoffer Erzsébet volt; a gymnasiumot szülővárosában, a lyceumot Szegeden látogatta, hol egyik tanára, Horváth Cyrill kiváló figyelmére méltatta. Iskoláinak végeztével visszakerült Temesvárra, hol a hadparancsnokságnál kisebb hivatalt foglalt el. 1846. okt. 20. megnősült (nőül vette Fiala Máriát, kitől négy fia és öt lánya született). Mint temesvári lakos már 1848 előtt is egyik kitünősége volt a helybeli magyarságnak. Ő öntött magyar szellemet a temesvári német lapokba és ő ösztönözte a magyar nyelv tanulására a német polgárokat. Ezért a temesvári haditanács, mikor 1848. okt. 10. Temesvárt ostromállapotba helyezte, az alkotmányos magyar érzelmeiről már akkor általánosan ismert Pestyt a várból kiutasította s egyik külvárosba internálta. Midőn Bem 1849. ápril. végén Temesvárt ostromzár alá vette, P. Debreczennek vette útját s fölajánlotta szolgálatát Klapkának, a ki őt a hadi miniszterium had-igazságügyi osztályába osztotta be. Ezentúl a szabadságharcz esélyeivel Budára, Szolnokra, Szegedre, Aradra, Lugosra került, a temesvári csata után pedig a végvidékre, honnét aug. 23. harmincz emigráns-kocsi kiséretében török földre lépett át és Viddinben élte át a számkivetést. Hauslab cs. tábornokkal okt. 21. betegen tért vissza hazájába, Temesvárra. Egészségét visszanyerve, katonai fedezet mellett Pestre kísérték, hol nov. 10-12. az Újépületbe zárták. 1850. febr. szabadon bocsátották. Temesvárra alig visszajőve, Mehádiára rándult ott hagyott holmijáért, hol új bajba került. Ekkor Ó-Orsován Karger Titus cs. hadbiró elnöklete alatt vegyes bizottság alakult a magyar korona rejtekhelyének kinyomozása végett. Pestyt gyanuba fogták, hogy a menekültekkel érintkezik és ismeri a korona rejtekhelyét; ezért Karger őt letartóztatta s Orsovára kisértette, hol hat hétig kínos vallatáson ment keresztül. Ártatlansága kiderülvén, katonai kiséret mellett visszavitték Temesvárra és ismét szabadon bocsátották. 1850 őszén az éppen akkor megalakult temesvári keresk. s iparkamara megválasztotta titkárává, mely hivatalában 1864. aug. közepéig működött. Az intézet fejlődésén nagyon lendített. Midőn az absolutismus már jelét adta tarthatatlanságának, P. a temesvári kamara nevében oly értelmű fölterjesztést tett a bécsi cs. miniszteriumhoz, hogy a magyar országgyűlés összehívása az egyedüli orvosság sok bajaink ellenében. Akkor ezen merész lépés nagy feltünést keltett. A temesvári kamara P. vezetése alatt már évekkel előbb minden közlekedést megszakított a bécsi miniszteriummal. Temesvárott 1857-ben, kivált P. közreműködése mellett, gazdasági egyesület alakult, mely őt szept. 29. egyhangúlag titkárának választotta s ugyanez évben a kereskedelmi kamara őt küldte képviselőjéül a statisztikai congressusra, mely Bécsben aug. 31. nyilt meg. Ugyanez évben Reuter Jakab cs. tanácsos járta be az alsó vármegyéket, czélszerűbb kenderáztatási mód meghonosítása ügyében. Reuter e törekvését P. szóval, tettel, írással támogatta s ő lett e czélra alakult bizottságnak első tagja és tollvivője. 1858-ban a krassó-vármegyei és határvidéki bányavárosokat utazta be helytartótanácsi nyílt rendelet mellett. Ez alkalommal a bányaipar állapotát tanulmányozta. Az 1862. londoni világkiállításra szintén mint a temesvári kereskedelmi kamara küldöttje és az osztrák állami vasúttársaság megbízottja ment ki. Ott egy hónapig tartózkodott, más két hónapot pedig utazásra fordított déli és éjszaki Németországban, Francziaországban, Belgiumban és Hollandiában. Coronini János táborszernagy, a «szerb vajdaság» kormányzója, Pestynek engedélyt adott egy magyar encyclopaedikus hetilap kiadására, minthogy Coronini P.-nek a Temesvarer Zeitungba írt czikkeit nagyon méltányolta. (E lapban mindig magyar tárgyakat ismertetett, magyar helyneveket fejtegetett, magyar társadalmi és művészi mozgalmakat tárgyalt és magyar emlékeket idézett fel, hogy az olvasó a jobb jövőre gondolhasson). A lap Delejtű czímmel 1858. II. felétől kezdve 1861. júl 16-ig P. szerkesztése s kiadása mellett jelent meg; csak 1861. ápr. 16-tól fogva ment át a szerkesztés más kézbe, de P. neve mint kiadóé azon év júl. 28. számban még előfordul, ezentúl még csak három szám jelent meg belőle. A m. tudom. akadémia 1859. decz 16. levelező tagjává választotta (rendessé 1877. máj. 24; az akadémia II. osztályának titkára s a történettudományi bizottság előadója volt). 1860. szept. 26. Saint-Quentin cs. tábornok kormányzó a mit sem sejtő Pestyt elfogatta s még azon éjjel, minden kihallgatás nélkül, rendőri kisérettel öt temesvári társával együtt Csehországba, Josefstadt várába vitték fogságba. Csak hetek mulva az októberi diploma kiadása után, okt. végén történt minden kihallgatás nélkül felszabadításuk. A vármegyei municipiumok visszaállításakor Temes várm. újraszervezésében tevékeny részt vett; érdemeiért Murányi főispán tiszteletbeli főjegyzőnek nevezte ki. Roppant elfoglaltsága mellett, temesvári tartózkodása alatt, még a zeneegylet titkárságát is elvállalta, minthogy mindig rendkívüli kedvelője volt a nemesebb zenének. A hirlapok már az 50-es években a legjelesebb hazai publicisták egyikének nevezték (P. Napló 1857. 37. sz.). 1864-ben a kereskedelmi kamara megbízásából a csanádi püspökkel értekezései voltak egy Temesvárott közös erővel felállítandó reáliskola ügyében, Londonból történt visszajövetele után pedig a mellett buzgólkodott, hogy az alsó vidék gabonakereskedése részben a külföldre való lisztszállításra változzék át. Ezen eszme annyira visszhangra talált, hogy Budapesten több gőzmalom keletkezett. Nemzetgazdasági czikkeinek tárgyai leginkább a dohánytermelés, selyemtenyésztés, bányaipar, a közlekedési eszközök, kendertermelés, az ipar- és kereskedelmi törvények, a pénzviszonyok, az iparos szakművelés, a vásári intézmény, a gabonakereskedés, a biztosításiügy, a vámpolitika stb. és ritka eset, hogy czikkeit más lapok át nem vették vagy le nem fordították volna. Temesvár polgárainak nagy része 1861-ben őt a polgármesteri hivatalra jelölte; ő azonban ezen jelölést nem fogadta el; e helyett azon év végén Ó-Arad választói a kihirdetett országgyűlésre képviselőül választották meg (másodszor 1876-ban Körmöczbánya választotta meg, ugyanez évben lett kir. tanácsos). 1864. aug. közepén a Pesten alakult első magyar iparbank titkára lett s ekkor végkép a fővárosba költözött. Az akadémia palotájára (1860.) az ő agitatiója következtében Temesvárt és vidékén 15000 frt gyűlt össze. Pestre költözése után határozottan a történeti irodalom művelésére szánta el magát. Pálffy Móricz gróf akkori helytartótól engedélyt nyert egy történelmi szaklap megindítására, mely terve szerint Századok czímmel hetenként jelent volna meg; ő azonban utóbb jobbnak látta a történettudomány művelésére társaságot alakítani s így a magyar történelmi társulat az ő kezdeményezésére 1867-ben megalakult, melynek igazgató-választmányi tagja volt; ugyanő volt a történelmi társulatnak két évig pénztárosa. Különösen a Dél-Magyarország történetírásával foglalkozott előszeretettel; elsőbben a történeti anyag felkutatására fordította gondját; a belügyminiszterium 1870. és 1872-ben az ország valamennyi nyilvános levéltárának felkutatására adott neki engedélyt. Ezen hazai levéltárakon kívül 1871. Bécsben a cs. titkos levéltárban, a cs. udvari kamarai, a cs. belügyministeriumi és az udvari cancelláriai levéltárakban is dolgozott. A történelmi társulat minden kirándulásában részt vett és idejét a megyék, a városok és magánosok levéltárainak átbúvárlására fordította. 1884-ben a vatikáni levéltárban dolgozott, majd a bajor királyi országos levéltárban is sikerrel kutatott Münchenben. Ezen nagymérvű munkásság folytán lehetővé vált neki egy rendkívül becses oklevélgyűjtemény létesítése; a darabok száma tizezerre tehető. Temesmegye közönsége, úgy később Krassó vármegye is őt bízta meg ezen megyék monographiájának megírásával. Élte alkonyán Fraknói Vilmos püspök buzdítására, a vatikáni levéltárban levő magyarországi tizedlajstromok lemásolásával bizatott meg és e czélból hónapokat töltött Rómában. A betegség, mely már huzamosabb idő óta sorvasztotta és lankasztotta életerejét, sok szép eszméjének megvalósulását hiusította meg.
Czikkei a Pesti Naplóban (1852. 745. sz. A kereskedelmi szellem, 709., 711., 712. A bányaipar, 1853. 1090., 1104. A bánsági vasbánya-ipar, 1855. 14. Irodalmunk emelkedésének néhány nagy akadályairól, 1856. 228. Az ipar és a magyar rokonszenvek, 263. Chronologiai vizsgálat Bánk bán körül, 352-55. Valami a nemzetgazdasági elvekről, 413. Nemzeti védelem és önvád, 502., 504. Kenderipar Magyarországon, 1857. 35. Újabb stadium a magyar kenderiparban, 42. irodalmunk ügye, 1863. 182. Kéjutazás Turn-Severinbe, 1864. 179. Az első magyar iparbank, 189. A magyar-iparbank tőke-forrásai, 53. és 254. Hazánk helynévtára ügyében, 1871. 140. A határvidéki kérdéshez, 1874. 9. Magyarország új területi beosztása, 1883. 228-247. A horvátok, 137. Integritás és opportunitás, 1885. 188-199. A királyi székhely Magyarországon); a Hetilapban (1852. 1. sz. Magyar borok összehasonlítása az idegenekkel, 2. sz. Az államgazdászati ismeretek befolyása nemzetünk jólétére, 12 sz. Takarékpénztárak, 1853. 22. A bánsági közlekedési eszközökről, 66. sz. A történet kosmopolitikája); a M. Sajtóban (1855. 148. Temesvár multja, 1856. 84. levél ápr. 3., 223. A tatárjárás korabeli magyar nádorokról, 287. levél decz. 6., 1857. 14. Petőfi születéshelyéről, 73. levél márcz. 22., 244. és 1858. 3. sz. Magyar helynevek); a Kolozsvári Közlönyben (1857, 48. A magyar tudományosság, 1858. 3., 6., 8. sz. A dohánytermelés a Bánságban); a Delejtűben (1858. Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen, Időtani észlelések, Statisztikai adatok Temesvár fogyasztásáról, A selyemtenyésztés ügye a Bánságban, Az arany előfordulása a Bánságban, A temesvári gazdasági egyesület, 1859. A karánsebesi lánczhíd, A versecz-alibunári mocsárok, Etellaka vagy Attila hún király székhelye, Limmer Ferencz zenész, Theiner Vetera Monumentái ismertetése, Hogyan ragadt a Bánság nevezete Temes vidékére? Magyar helynevek, Gróf Fáy István a magyar zeneművész, Régi levéltárcza, 1860. A Rákóczy-induló eredete, Az ipartársulatok, Brocky Károly festész); a temesvári Gränzboteban (1861. munkatárs); a Politikai Ujdonságokban (1862. 10. A névmagyarosítások napjainkban); a Vasárnapi Ujságban (1862. A magyar ruha külföldön, 1863. Papirkészítés kukoriczalevélből, A helyiratok érdekében, 1864., 1865. Elsülyedt falvak a Fertő mentén); a Pester Lloydban (1862. Világ-iparműkiállítási jelentések); M. Tud. Értekezőben (1862. Zsigmond király fogságának ideje); a Budapesti Szemlében (1862. A bánsági monographiák, 1885. Szathmár mint helynév; az Országban (1863. 6. sz. Tengerészeti egylet Triesztben); a Koszorúban (1863. II. A magyar főváros); a M. Tört. Tárban (1863. Temesvármegye főispánjai, a temesvári pasák és tartományi elnökök); a Győri tört. és rég. Füzetekben (1865. Temesvármegye alispánjai); a Századokban (1867. Magyarország vízhálózata a régi korban, Temesvár mint kősziklán fekvő fellegvár, Szontagh Dániel emlékezete, 1868. A magyar nemzet mostohasága saját maga iránt, Magyarországi helynevek: Buziás, Kerlés, Szeben, Martinuzzi bibornok és a reformatio Magyar- és Erdélyországban és könyvismertetés, Ismeretlen magyar pecsétek; Tass, Bottyán, Püspöki, Ordas, Vecse, Tószeg, 1869. Hún-mongol-magyar rokonság, 1870. Lumpertzaza és a munkácsi uradalom, Magyarország történeti térképeinek némely kellékeiről, Baranyai főispánok és újabb adalék, könyvism., 1872. Emlékirat gr. Lónyay Menyhért miniszterelnökhöz Keve és Szörényvármegyék fölélesztése tárgyában, A Kállay-család levéltára, A vármegyék történeti monographiájának tervrajza, Fraknóival együtt, Jelentés a szepességi levéltár búvárlatáról és könyvism., 1873. Levéltári hulladékok: szepes-, arad-, beregvármegyei alispánok, Magyar fejedelmi levél és XV. századból, 1874. Horomvármegye, Levéltári hulladékok: torontál, gömör-, veszprém-, bodrogvármegyei alispánok, Szabolcsvárm. alispánok, Zaránd-, zemplén-, nyitravárm. alispánok, Nyitra- és trencsénvárm. alispánok, Nándorfehérvári püspökök, Az esztergomi érsekség oklevéltára, Zólyomvárm. alispánok, Zalavárm. alispánok, 1875. Jelentés a zolommegyei és uradalmi levéltárakról, Nándorfehérvári, szreberniki, jajczai bánok és barsi alispánok, Gömörvárm. alispánok, A macsói bánok, Zólyomvárm. alispánok, Bakacs Tamás nemzetsége, Magyar helynevek: Bulkesz, Mehadia, Mihálcz, Az itebői prépostság, 1876. Őstörténeti szokások a magyaroknál és más nemzeteknél, Egy XVII. századi magyar történetíró, A bakonyi erdőispánság és könyvism., 1877. Műveltségi állapotok Temesváron a XVIII. században, 1879. Vitéz János emberismerete, 1880. A szerbek politikai történetének ismertetése és könyvism., 1881. Jelentés a sárosmegyei levéltárakról, 1882. A horvátok történetének ismertetése, Fiume közjogi helyzete és könyvism.); az Akadémiai Értesítőben (1872. Némely régi letűnt magyar vármegyékről: Horom, Gecske, Orbász, Ozora és Rincsa vármegyék; 1885. Báncza mint helynév, az Egyet. Philol. Közlönyben is); a délmagyarországi tört. és rég. társulat 1874. Évkönyvében (Temesvár környéke a középkorban); a Temesi Lapokban (1874. 5. sz. Két vétkes mulasztás, 21. sz. A szóözönvíz csapásai); a M. Nyelvőrben (1876. Okiratbeli személynevek, 1877. Huszár); a Magyarország és a Nagyvilágban (1876. A Hunyadi-vár Temesvárott); a temesvári Tört. és Rég. Értesítőben (1879. Uj adat Szörény vármegye topographiájához és magyarságához, A történeti földrajz kérdései Torontálban, 1883. Bizere és Zásty); az Egyetértésben (1882. nov.-decz. Olaszországi levelek Rómából és Genuából, 1883. 54. Az akadémia és a millenium, 250-254. sz. A horvátok, 1885. 185., 186. Lehet-e államjogi szerződést kötni Horvátországgal? 188. Az egynyelvű ország szent István elvei szerint); a Nemzetben (1883. 67. szám. Ős Csanádvármegye, 131. A Száváig); a a Budapesti Hirlapban (1885. 248. A magyar zenéről, 249. Közös és nem közös, 1886. 107. Az államegység és a horvátok, 1888. okt. Pessimismus); az Ung. Revueben (1883. Die staatsrechtliche Stellung Ungarns, 1882. Das staatsrechtliche Territorium Ungarns und die Rechte der ungarischen Krone, 1886. Aspirationen der Croaten, Válasz Pliverich József tanárnak); a Pesti Hirlapban (1884. 163., 233. Jellachich a költő, 266. A magyarok ellen, 304. A horvát beruházások, 1885. 8. Hivatkozás Oroszországra, 246. Horvát szövetségesek, 249. Az államalkotás, 257. A horvátok a nemzetközi jogban, 271. Oláh történetírás, 277. A bálványok, 303. Horvát- és Finnország, 304. A magyar ipar, 317. Az államegység minden előtt); a Szabadságban (1886. 49. sz. Politikai hazugságok); a Földrajzi Közleményekben (1887. Adatok a magyar történeti földrajzhoz, A helynevek magyarázása); The Truth about Home Rule cz. műben (London, 1888. Failure of Home Rule in Croatia).
Munkái:
1. Krassó-, Torontál és Temes vármegyék kereskedelmi és iparos viszonyainak leírása 1853-1856. Temesvár, 1858. (A temesvári kereskedelmi és iparkamara jelentéseképen).
2. A templáriusok Magyarországon, Pest. 1861. (Különnyomat az Akadémiai Értesítőből. Székfoglaló).
3. A perdöntő bajvívások története Magyarországon. U. ott, 1867. (Értekezések a tört. tud. köréből. I. 2.)
4. A temesi bánság elnevezésének jogosultsága. U. ott, 1868. (Értekezések a tört. tud. köréből I. 7.).
5. A világtörténelem napjai a legrégibb időtől kezdve a jelenkorig. Bevezetéssel Horváth Mihálytól. U. ott, 1870.
6. A Szörény vármegyei hajdani oláh kerületek. Bpest, 1876. (Értekezések a tört. tud. köréből. V. 3.)
7. Brankovics György rácz despota birtokviszonyai Magyarországon és a rácz despota czím. U. ott, 1877.
8. A szörényi bánság és Szörény vármegye története. Kiadja a m. tud. akadémia tört. bizottsága. U. ott, 1878. Három kötet. (Ism. Hon 1878. 96. sz., Századok 1878-79., Temesi Lapok 1878. 101. sz.)
9. A helynevek és a történelem. U. ott, 1878. (Értekezések a tört. tud. köréből. VIII. 1.)
10. Az eltünt régi magyar vármegyék. U. ott, 1880. Két kötet. (Ism. Századok 1881.)
11. A magyarországi várispánságok története, különösen a XII. században. Kiadja a magy. tud. akadémia tört. bizottsága. U. ott, 1882. (Ism. Századok 1882).
12. Die Entstehung Croatiens. U. ott, 1882.
13. Krassó vármegye története. Kiadja Krassó-Szörény várm. közönsége. II. kötet 1., 2. rész. III-IV. köt. U. ott, 1883-85.
14. Száz politikai és történeti levél Horvátországról. Ugyanott, 1885. (Ism. Századok.)
15. Rationes collectorum Pontificiorum in Hungaria. U. ott, 1887.
16. Magyarország helynevei. U. ott, 1888. (Ismerteti Századok.)
Szerkesztette a Delejtűn kívül a m. tudom. akadémia által kiadott Értekezéseket a társadalmi tudományok köréből az V. kötettől (1878) és az Értekezéseket a történelmi tudományok köréből a VIII. kötettől (1878) haláláig.
Kéziratai: Temesmegye monographiájának részben feldolgozott, részben czédulákban összeállított nyers anyaga és diplomatariuma, továbbá más magyarországi megyékre vonatkozó több ezer darab kiadatlan oklevél-másolatok, vásárlás útján a m. tud. akadémia birtokába jutottak. A m. n. múzeum megvásárolta: Magyarország Helységnévtára cz. kéziratgyűjteményt, mely ívrétben 63 kötetből (28,882 levélből) áll és a magyarországi helységek történetére 1864 óta részben hatósági közegek közreműködésével, részben magán úton gyűjtött adatokat tartalmazza; továbbá levelezési gyűjteményét (314 írótól 1106 darab levél); okleveleket: 16 mohácsi vész előtti és 131 XVI-XVII. századi, többnyire erdélyi vonatkozású oklevelet; végül vegyes kéziratait: Delejtű szerkesztése és kiadása, képviselősége, keresked. kamarai ügyek, Akadémia, Történelmi társulat és Tudományos kutatások, ívrét két kötet és kötetlen csomag. Levele Arany Jánoshoz Temesvárt, 1862. nov. 2. (a magy. tud. akadémiában); tizenöt év óta írt naplója a családnál van.
Arczképe: fénynyomat Ortvay T. Emlékbeszéde mellett.
Hölgyfutár 1860,. 120. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 248. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia. XII. 94. lap.
Vasárnapi Ujság 1865. 15. sz. arczk., 1889. 48. sz. arczk.
Temesi Lapok 1877. 24. sz.
Pozsonyvidéki Lapok 1878. 291. sz.
Délmagyarországi Lapok 1882. 166. sz.
Petrik Könyvészete.
1889: Turul 192. l., Századok 801. l., Pesti Napló 323., Fővárosi Lapok 323., 326., Egyetértés 324. sz. Kiszlingstein Könyvészete.
Ortvay Tivadar, Emlékbeszéd Pesty Frigyes rendes tagról. Bpest, 1891. arczk.
M. Könyv-Szemle 1890. 162., 1892-93. 321., 1896. 183. l.
Pallas Nagy Lexikona. XIII. 984. lap. (Tóth Lőrincz).
Berkeszi István, A temesvári könyvnyomdászat és hirlapirodalom története. Temesvár, 1900.