orvosdoktor, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1852. decz. 11. Pesten, hol gymnasiumi és egyetemi tanulmányait végezte. Még ötödéves orvostan-hallgató korában 2. tanársegéd volt a kórboncztani tanszék mellett, majd 1876-ban orvosdoktorrá avattatván, tanársegéd lett Mihalkovics tanár fejlődéstani és boncztani intézetében, a hol 1878-ig működött. Ekkor külföldre ment és először Párisban Ranvier mellett a szövettan finomabb módszereivel ismerkedett meg, majd 1880-ban Strassburgban Waldeyer boncztani tanárnak lett első segéde; két év mulva Recklinghausennak, a kórboncztan tanárának első segédévé neveztetett ki s ezen minőségben működött 1884-ig. Ezután még egy félévet De Bary laboratoriumában töltött, hol bacteriologiai tanulmányokat folytatott. Ez időtájt meghivót kapott Dublinba a kórboncztan tanítására és prosecturára és Pasteur is hajlandónak mutatkozott őt laboratoriumában alkalmazni. E közben azonban a vöröskereszt-kórház prosectorává neveztetvén ki, 1885 elején visszatért Budapestre, hol nemsokára az üllői-úti új közkórház bonczoló főorvosává neveztetett ki. 1887-ben a colloquium és próbaelőadás elengedésével a zsigerek kórboncztanából magántanári képesítést nyert, de még megelőzőleg a főváros tanácsa a bacteriologiai laboratoriumok tanulmányozására és Kochhoz küldte ki, hol négy hónapig dolgozott. 1890-ben a kórszövettani tanszék nyilvános rendkívüli tanárává, 1891-ben pedig a fővárosi bacteriologiai intézet vezetőjévé neveztetett ki. 1892-ben a belügyi kormány az országos choleravizsgálatokkal, 1893-ban pedig vidéki orvosok számára rendezett bacteriologiai kursusok tartásával bízta meg. 1894-ben a budapesti nemzetközi közegészségi és demographiai congressus alkalmával a fertőző betegségek szakosztályának elnöke volt. 1894 elején, Scheuthauer halála után, a kórboncztani tanszék helyettesítésével bizatott meg, 1895. máj. pedig a kórboncztan és kórszövettan rendes tanárává, úgyszintén a Rókus-kórház prosector-pathologusává neveztetett ki, a mikor a székesfővárosi bakteriologiai intézet vezetésétől és az igazságügyi orvosi tanácstól, melynek megalapítása óta tagja volt, visszalépett. 1899. máj. 5. a m. tudom. akadémia levelező tagjának választotta. Tevékeny részt vett minden orvostársadalmi ügyben. Elnöke volt az 1897. moszkvai s az 1900. párisi nemzetközi orvosi congressus magyar bizottságának. Rendkívüli tagja az országos közegészségügyi tanácsnak, üléselnöke a budapesti kir. orvosegyletnek (melynek hat évig titkára volt), választmányi tagja a kir. természettudományi társulatnak és levelező tagja több külföldi társaságnak.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1879. A dysphagia lusoria boncztani okairól, 1879-80. Párisi szövettani levelek, 1881. Tárczalevelek a német orvosok baden-badeni nagy gyűléséről, 1883. Uj gurdély az orr-garatürben, 1884. A zsíremboliáról, 1888-ban az «Orvosi Hetilap-díj»-at nyert dolgozat, Néhány biráló szó a pneumococcusról, Az aktinomykosisról egy eset kapcsán embernél, Tárczalevelek a német orvosok freiburgi nagy gyűléséről, De Bary mykologiájáról, Adatok az epehólyag és nagy epevezetékek elsődleges rákjának kór- és oktanához, 1885. Vizsgálatok az aktinomykosisról, Hagymáz körül szerzett kórboncztani tapasztalatok, Osteoplastikus multiplex carcinosis primär mamma-scirrhus után, 1886. Rákosan elfajult parovarialis-tömlőről, Elsődleges epehólyag rákról, A méhrák fájdalmasságának egyik boncztani okáról, Uj adat a gyomortágulások kóroktanához, 1887. Ureteritis et pyelitis chronica cystica polyposa, Méhenkívüli terhességről, Az osteomyelitis infectiosa diffusa primariáról, Aneurysma dissecans, Az agyhályogokról, 1888. A vesetok elsődleges lipogén sarcomája, A vesék tömlős elfajulásáról, Aneurysma cordis chronicum bicameratum, 1889. Intussusceptio ileo-colica. Az osteoid chondroma kórszövettani szerkezetéről, Az emberi hashártyának idegen testek okozta gümőkórjáról, Jelentés a tiszti főorvos úrnak az 1889. hagymázról, 1891. Neurofibroma multiplex esetéről, 1893. Jelentés a cholera-járvány alatt tett bakteriologiai vizsgálatok eredményeiről, Vizsgálatok a szénsav hatásáról a tejnek conserválására, 1896. A Marmorek-féle antistreptocossus gyógysaváról); a Gyógyászatban (1889. Elsődleges osteomyelitis infectiosa esetei); az Orvosegylet évkönyvében (Titkári jelentések a budapesti kir. orvosegyesület 1891. és 1892. működéséről); Közkórházi Évkönyvben (1889-93. Ritkább kórboncztani leletek, 1896. Megemlékezés Pasteurről); a Belgyógyászati Kézikönyvben (I. 1894. Bevezetés a fertőző betegségek kóroktanába bakteriologiai szempontból); a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt. Magyar czikkei részben németül is megjelentek az Archiv für mikr. Anatomieben, a Pester med.-chirurg. Presseben, a Centralblatt für d. med. Wissenschaftban és a Virchow-féle Archivban. Munka- és kiadó-társa volt a Ziegler-féle Beiträge zur pathol. Anatomie und allg. Pathologie cz. folyóiratnak.
Munkái:
1. Myelin és idegvelő. (Szövettani tanulmány). Bpest, 1880. (Értekezések a természettud. köréből X. 11.).
2. Pasteur emlékezete. U. ott, 1896.
3. Eithelioma adamantinum malignum. U. ott, 1897.
4. Jelentés dr. Nekám Lajos irodalmi munkásságáról. U. ott, 1898.
5. Üdvözlő beszéde (Navratil 30 éves tanári jubileumára.) U. ott, 1899.
Szerkesztette a budapesti kir. Orvosegyesület Évkönyvét 1892-93. és 1893-94-re és a Magyar Orvosi Archivumot 1892-98-ig Bókay Árpáddal és Klug Nándorral együtt. Ezen Archiv 1893-94-ben németül is megjelent Wiesbadenben 3 kötetben.
Budapester Hygienische Zeitung 1892. 21. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1894. 35. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 964. XVIII. 432. l.
M. Könyvészet. 1896.
Hőgyes Endre Emlékkönyve. Bpest, 1896. 404., 723. l.