ügyvéd volt Pesten, hol 1870. ápr. 27. meghalt 58 évében.
Több költeménye jelent meg a Koszorúban (1838., 1840-41.); fordított görögből, latinból Halimbai Sándor névvel (L. Magyar Írók IV. 350. sz.). Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1837. VII. A jelenkor oktatási rendszerének hasznairól, X. A fenyíték szükségéről az iskola virágzására, XII. Az oskolák szentségéről, 1838. V. A régi görögök és asszonyaik, VIII. Herder jegyzetei: miáltal terjed valamely nyelv állandó hatással, XI. Oskolai gyakorlatokról, XII. Az iskola korszerű haladásáról); a Koszorúban (1838. Az emberekhez); a Sárospataki füzetekben (1864. A stoikusok erkölcstana, a filozófia és Isten fogalma, 1865. Az alkotmányok felfüggesztése, 1866. Az önbizonyosság germán eszménye vagy a protestáns ideál, A spinozismus jellemvonása, 1867. Shakespeare erkölcstana, Töredék Ulricinek Shakespeare drámai művészetéről írt munkájáról, Diderot korszaka Rosenkranz után, 1868. A positiv tanok és a kritika közötti viszony, A franczia forradalom Lerminertől, A jogfilozofia Hegeltől, Kant vallásfilozofiája).
Munkái:
1. A politikai ellenhatások. Constant Benjamin után ford. Halimbai. Pest, 1845.
2. Marc. Antonius Aurelius elmélkedései XII. könyvében. Görögből ford. U. ott, 1847.
3. A fejedelem. Marchiavelli Miklós után ford. U. ott, 1848.
Álneve Halimbai.
Petrik könyvészete s Bibliogr. és gyászjelentés.