ág. ev. lelkész, előbbinek és Ács Katának fia, szül. 1761. márcz. 21. Szent-Lőrinczen (Tolnam.); tanult Nemes-Dömölkön (Vasm.), azután Pozsonyban tizedfél, Kézsmárkon másfél, Debreczenben egy évig; Palotán (Veszprémm.) rektori hivatalt viselt hét negyed évig; 1787. jan. 17. Bezibe (Győrm.) ordináltatott, 1790. szept. elején Bőnybe ment első prédikátornak, 1794 tavaszszal Nagy-Barátira (Győrm.) hívták meg; 1796. Nagy-Vázsonyba helyezték át, 1798 szept. 8. elbúcsúzott Nagy-Vázsonyban és ismét Bőnybe ment. 1804 végén Homok-Bödögén lett lelkész; később Kertán (Veszprémm.) és Kis-Babóton (Győrm.) is volt pap. Meghalt 1854-ben.
Munkái:
1. Atyafiságos oszlop, melyet néhai Perlaki Dávid úr hív lelki pásztornak emelt 1802. Sopron. (Költ.).
2. Az Isten beszédinek első betői; a gyermekeknek és együgyüeknek kedvekért kérdésekbe és feleletekbe foglaltatva világosságra bocsátattak. Győr, 1804.
3. Dr. Luther M. Kis Katekismusának útmutatása szerint a Sz. Írás mondásaival megvilágosítatott idvességnek rendje. U. ott, 1805. (Édes atyja jegyzéseiből).
Hrabovszky György, A dunántúli evangy. aug. conf. superintendentia predikátorai. Veszprém, (1803) 55., 112. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 241., 242. l.
Petrik Bibliogr.