kegyes tanítórendi áldozópap és főgymnasiumi igazgató, szül. 1853. aug. 29. Nagy-Kanizsán (Zalam,) iparos szülőktől; a gymnasium hat osztályát 1871-ben szülővárosában elvégezvén, Váczon a kegyes tanítórendbe lépett. Növendékéveit a novitiátusban töltötte s 1872-75-ben a kecskeméti főgymnasium VII. és VIII. osztályát végezve, a papi pályára készült. 1875-ben a rendkormány a kolozsvári főgymnasiumhoz helyezte, hol öt évet töltött el különböző tárgyak, főképen a mennyiség- és természettan tanításával. 1878. jún. 2. tanári vizsgát tett. 1879-ben a veszprémi gymnasiumhoz helyezték át. 1882. júl. 2. áldozópappá szenteltetett. 1883-88-ig Temesvárt tanított, 1888-ban a kecskeméti főgymnasium igazgatója lett. Tevékeny tagja volt a felolvasó-társaságnak s midőn ez katonakörré alakult, annak választmányi tagja lett. 1893. szept. 11. a házfőnöki teendőkkel is megbízták. A társadalmi téren is kedveltté tette magát. 1897-ben a rendkormány a lévai társház és gymnasium vezetésével bízta meg. Végre saját kérelmére Nagy-Kanizsára helyezték át tanárnak, hol 1891. nov. 26. meghalt.
Az iskolai évzáró ünnepélyek alkalmával ő tartott beszédet; a kecskeméti felolvasó-társaságban pedig előadásokat, így a villamosság és delejesség megegyező tüneményeiről és kölcsönös hatásáról.
Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1891-re 116., 124. l. arczk.
Magyar Gábor, Az úrban elhunyt rendtagok. Bpest, 1903. 4. l.