ev. ref. lelkész szül. 1831. decz. 25. Ipoly-Pásztón (Hontmegye) földmíves szülőktől; korán árvaságra jutva, az alsóbb négy gymnasialis osztályt szülőhelyén magánúton Kovács Sebestyén József ref. lelkész, ki később ipja lett, felügyelete alatt végezte; a felsőbb osztályokra Pápára ment, hol tanulmányait 1846-55-ig kitünő sikerrel fejezte be. Mint VII. és VIII. oszt. tanuló tevékeny szerepet vitt a főiskolai önképzőkörben, melynek, mint theologus, elnöke is lett. Egyik pályázatán: A magyar néphez cz. ódájáért Vörösmarty M., mint bíráló, neki ítélte a pályadíjat. 1855. mint akadémiai hitoktató a császári (Komárommegye) ref. elemi iskolába küldetett ki, hol három évig működött. 1858-ban papi vizsgát tett és Nagy Mihály püspök által fel is szenteltetett. Segédlelkészi működését Tatán kezdette s őt kérték fel 1859. decz. 8. a Kazinczy-ünnepély vezérszónokául (Ki volt Kazinczy Ferencz?) és ugyanekkor szavalta el: Kazinczy Ferencz szelleméhez írt ódáját. (Mind a kettő megjelent; Kazinczy Ferencz emléke. Komárom, 1859. cz. munkában). Nyolcz hónapig segéd lelkészkedése után Ászár (Komáromm.) ref. hitközsége választotta meg rendes lelkésznek. 1861. a mocsai (komáromm.) gyülekezet választotta lelkészének, mely hivatalát 1862-ben foglalta el. Tíz és fél évi lelkészkedése alatt Mocsa gyülekezete szép templomot építtetett. Szabad ideje alatt a szépirodalom és egyháztörténeti irodalommal foglalkozott. A Pesti Naplónak rendes levelezője volt. Nevezetes dogmatikai vitát folytatott Ballagi Mórral a Prot. Egyh. és Isk. Lapban. 1872-ben választotta meg a győri ev. ref. egyház egyhangúlag lelkészévé, mely hivatalát 1873. márcz. 9. foglalta el. Győri lelkipásztorsága alatt pendítette meg azt a nemes eszmét, hogy a korhadt állapotban levő templom helyett a mai kor kivánalmainak megfelelő új templom építtessék; hívei közül sokan adakoztak ezen czélra, ő maga is fizetéséből száz forintot felajánlott. 1877-től haláláig a győri tanítőképző ev. ref. vallású növendékeinek hitoktatója volt. 1885-88. a pápai főiskola igazgató-tanácsának egyik tagjául választotta meg a dunántúli egyházkerület. Meghalt 1894. jan. 12. Győrött.
«Ezrekre megy politikai, szépirodalmi, egyházi dolgozatainak száma», írja életrajzírója. Czikkei a Vasárnapi Ujságban (1862. P. J. jegy alatt), 1874-ben a – Győri Közlönyben, a Komáromi Lapokban, és a Szabad Polgárban (1874-76. politikai s társadalmi czikkek); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1876-77., 1879., 1881.), 1878-ban a Karika Antal szerk. alatt megindult Győri Lapoknak főmunkatársa s egy ideig szerkesztője volt (1879. 52. Pázmándi Horváth Endre, 65. sz. 1849. aug. 13.) és a Pápai Lapokban (1878).
1885-ban indította meg a Dunántúli Prot. Közlönyt és három évig szerkesztette. Számos költeménye is jelent meg a hirlapok tárczáiban; ő írta egyebek közt: «Száll a madár messzi, messzi, sebes szárnya viszi, viszi» és «Elhervadt már a gyöngyvirág» cz. ismert népdalokat.
Munkái:
1. Kazinczy Ferenc emléke Tatán. Komárom, 1859.
2. Egyházi emlékbeszéd Kálvin János háromszázados emlékünnepén a mocsai ev. ref. sz. gyülekezet templomában 1864. május 29. elmondott. U. ott, 1864.
3. Emlékbeszéd Deák Ferencz gyászünnepélyén 1876. febr. 13. a nagygyőri ref. gyülekezet templomában. Győr, 1876.
4. Kovács Pál 50 éves írói jubileumára 1877. decz. 8. U. ott, 1877.
Kéziratban 400 darab halotti beszéd és ima, Eszmék élete s Nők állása a társadalomban cz. nagyobb munkák.
Uj. M. Athenás 321. l.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Győri Ellenőr 1894. 5. sz.
Vasárnapi Ujság 1894. 4. sz. (Nekr.)
Győri állami tanítóképző-intézet Értesítője 1895. 34. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 932. l.