Perényi Károly (szerémi báró),
cz. püspök, hétszemélynök, P. Ignácz és gr. Berényi Klára fia, szül. 1762. nov. 1. Nagyszombatban; 1780-ban a bécsi Pazmaneumban tanult; 1785-ben fejezte be hittudományi tanulmányait a pozsonyi papnevelő intézetben. Miután pappá szenteltetett, Batthyány József primás maga mellé vette udvari káplánnak; innét azonban csakhamar megvált és a generalis papnevelő tanulmányi felügyelője lett. 1788. máj. 1. elnyerte a gútai plébániát és 1790. nov. 12. esztergomi kanonokká neveztetett ki. A káptalanban 1807. márczius 1. nógrádi főesperéssé, 1811. márcz. 9. szentgyörgymezei préposttá, 1818. aug. 4-én pedig őrkanonokká lépett elő. 1808-tól mint tiberiási püspök működött az egyházmegyében. Még előbb pedig a bosoni püspöki czímet viselte. Tagja volt a hétszemélyes táblának is. Meghalt 1819. márczius 15-én Pesten.
Munkája: Panegyricus divo Francisco Xaverico dictus. Dum inclita facultas philosophica in ... universitate Tyrnaviensi annuum eidem tutelari suo honorem persolveret. Tyrnaviae, 1776.
Tudom. Gyűjt. 1819. 118. l.
Nagy Iván Magyarország Családai IX. 229. l.
Petrik Bibliogr.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 403. l. s gyászjelentés.