bölcseleti doktor, esztergomi kanonok, és nagyprépost, P. Elek és Perényi Katalin fia, szül. 1746. Nagy-Szőllősön (Ugocsam.); tanulmányait Nagyszombatban a sz. István papnevelőintézetben, azután a bécsi Pazmaneumban végezte. Miután 1765-ben megszerezte a bölcseletből a doktori rangot, 1766-ban Rómába ment, ahol a collegium-germanico-Hungaricumban tanult 1769-ig. 1770-ben visszatért hazájába s Révay Antal segédpüspök mellé került szertartónak, de már ápr. 18-án plébános lett Galánthán. 1774. szepesi, 1776. decz. 2. esztergomi kanonokká neveztetett ki; 1778-ban a Pazmaneum kormányzója, 1779. ápr. 24. pedig nagyszombati plébános lett. 1787. jan. 15. mint cz. bácsi püspök az olvasókanonokságra lépett elő, 1806. jún. 23. nagyprépost lett, 1809-1819-ig pedig mint káptalani helynök kormányozta az esztergomi egyházmegyét. Midőn Rudnay primás 1820-ban a hazai törvényeknek megfelelően visszavitte a káptalant Nagyszombatból Esztergomba, ő engedélyt nyert, hogy haláláig N.-Szombatban maradhasson. Ennélfogva a legközelebbi káptalani gyűlésen máj. 18. a káptalan a primás elnöklete alatt az olvasó-kanonokot Benyovszky Jánost tette meg helyettesévé, s annak fejében a nagy-prépostság jövedelmének egyharmadát is neki rendelte kiadatni. P. meghalt 1823. jan. 26. Nagyszombatban.
Munkái:
1. Köszöntő beszéd, midőn Szalai gróf Barkóczy Ferenc úr esztergomi érseke apostoli Magyarország primása stb. a királyi és érseki nemes convictust Nagy-Szombatban 1762. eszt. kegyelmesen látogatásával megvidámította. Nagy-Szombat.
2. Magyar ország Sz. Koronájának Buda várába Bécsből lett által vitele alkalmatosságával, az ország határán tek. nemes. Pozsony vármegye statusinak s rendeinek nevekben mondotta febr. 18. 1790. eszt. hely n.
3. Katekizmus, melyben a keresztény katolika tudománynak rövid summáját öszve foglalta. Nagy-Szombat, 1804. (Tótul Kubányi József fordításában. U.-ott, 1806.).
4. Beszéd, mellyet midőn N. K. Nagy-Szombat várossa századik esztendejét, azon csudának, mely az itt való plébánia templomban lévő B. Szűz Mária siránkozó képén történt, ünnepelte, Báró P. ... mondott 1808. júl. 5. U. ott.
5. Lelki gyakorlások és énekek, melyeket az esztergomi fő megyében lévő keresztyén katolikus hívek épülésére, s hasznára egybefoglalt és kiterjesztett. U. ott, 1810.
6. A katholika hitnek rövid főczikkellyi. U. ott, 1812. (Tótul: U. ott, 1812.).
7. Memoriale meum ut ira exulet, charitas augeatur. Dilectis in Christo. Pax Christi exultet in cordibus nostris. U. ott, 1819. (Végén: Haec dudum pro meo usu connotavi, nunc prisuquam a vobis divellar, pro vestro etiam et posteritatis vestrae usu typis edi curavi.)
Kézirati munkája a m. n. múzeumban: Deductio juris Peknyiani respectu supremi, comitis officii Abauj-variensis 1790., ívrét 50 lap.
Tudom. Gyűjtemény 1823. III. (Nekr.).
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi Írók csarnoka. Nagyszombat, 1893. 395. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum. Strigonii, 1894. 850. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 388. l.