1848-49. honvéd-tábornok, előbbinek testvérbátyja, szül. 1811. nov. 14. Bonyhádon (Tolnam.); nevelője volt Vörösmarty Mihály. Tanulmányainak végeztével 1827. ápr. 27. az 5-dik tüzér-ezredbe lépett mint hadapród, de 1830-ban megrongált egészsége miatt elhagyta a katonai pályát. 1836-ban a simonytornyai (Tolnamegye) kerületben főszolgabirónak választották; ezen hivatalát azon évben tartott rakonczátlan követválasztás miatt odahagyta. 1843-ban vármegyéje egyik követeként a pozsonyi országgyűlésre küldte. A radikális párthoz csatlakozván, a legszélsőbb függetlenségért küzdött. 1848-ban is megmaradt ellenzékinek. Április 30. belügyminiszteri tanácsos és osztályfőnök, június 12-én rendőrfőnök lett. A pesti országgyűlésre a bonyhádi kerületből és Buda városától választatott meg országgyűlési képviselőnek; júl. 20. a rendőr-főnökségről lemondott. Az aug. 28. ülésben árulással vádolta Berchtholdot a Szent-Tamás ellen intézett lanyha támadás miatt. A honvédelmi bizottmány keletkezését örömmel üdvözölte s a kibékülésre gondolni sem akart. Szept. 16. a kormánytól engedélyt nyert a Zrinyi-csapat alakítására s ez a csapat volt a magva a dunántúli hadseregnek, mely Perczel vezérlete alatt állott. Nagy része volt Roth és Philippovics táborának elfogásában Ozoránál. Már akkor összeütközésbe jött Görgey Arthurral. A főhadseregnek a Lajtától való visszavonulásakor Moórnál megütközött a Windischgrätz jobb szárnyát alkotó Jellachichcsal decz. 30. s oly vereséget szenvedett, hogy seregét csak napot multán szedhette össze. Ekkor az 1849. jan. 1. Debreczenbe ment kormány székhelyének védelmére rendeltetett a Tiszához. Jan. 22. megverte Ottingert Szolnoknál s 25. Czeglédről is elverte. Febr. serege az időközben fővezérré kinevezett Dembinszky parancsnoksága alá rendeltetett, mi P. hiúságát annyira sérté, hogy hadseregét odahagyta. Márcz. a Bács és Bánság visszafoglalására küldetett és Péterváradot az ostrom alól fölmentette. 1849. ápr. 3. szétszórta a Szent-Tamás sánczai mögött oly hosszú időn át kitartóan küzdő szerbeket és a sánczokat leromboltatta. Ápr. 7. Goszpodinczán, 13. Kovil-Szent-Iványnál, 22. Mokrinnál verte szét a szerbeket s ekkor aztán a Bemmel történt megállapodás szerint Thodorovics ellen fordult és a tábornokot ápr. 29. Melenczén, máj. 7. Uzdinnál annyira megverte, hogy annak serege nem is volt harczképes állapotba hozható. A titeli fensíkra húzódott Knicsanint azonban a természettől megerősített helyről nem verhette ki. Hasonlóképen megtört buzgalma Jellachich ellentállásán is és a bán által jún. 7. Kátynál megveretett. Az időközben hadügyminiszterré lett Görgey megfosztotta a vezérlettől, később azoban új működési teret nyert azon hadtestnél, mely az orosz betörés ellen szerveztetett s mely annak idején Dembinszky parancsnoksága alatt állott; júl. 20. Turánál volt csatája Tolsztoj tábornokkal, de a túlnyomó orosz erővel nem mérkőzhetett. A temesvári csata után Törökországba menekült és Kiutahiába belebbeztetett, honnét 1851. márcz. Angolországba ment. Részt vett az emigránsok működésében is. Utóbb Jersey szigetén telepedett le s csak 1867. júl. 21. tért vissza hazájába. Nagy feltünést keltett határozott fellépése Kossuth ellen egy az országban tett körútja alkalmával. A képviselőházban a balközéppel tartott, később azonban teljesen a magánéletbe vonult vissza. Meghalt 1899. máj. 23. Bonyhádon.
Több munkát hagyott hátra, melyeknek kéziratát még életében átadta fiának Perczel József csász. kir. vezérőrnagynak. E kéziratok részben az 1848-49. szabadságharczra vonatkoznak, részben pedig bölcseleti tartalmúak.
Czikkei a P. Hirlapban (1843. 104. sz. Gróf Széchenyi István nyilatkozatára); a P. Hirlapban (1881. 59. sz. Emlékirataiból); a Vasárnapi Ujságban (1899. Emlékirataiból).
A m. nemz. múzeumban van 1848-1867. cz. nyomtatvány-gyűjteménye sajátkezű jegyzeteivel, a II. és VI-IX. kötetek és egy kis emlékiratjegyzék 4rét 28 lev.
Munkája. A moóri csata. Történet-kritikai tanulm. Irta P. Pest, 1867. (Névtelenül).
Arczképei: kőnyomat Marastoni Józseftől a Hajnal-Albumában (1867), Alophtól (Hommes de jour Paris cz. gyűjteményben, ívrét) és Kurofskytól Berlinben, ívrét.
Neue Croquis aus Ungarn. Leipzig, 1844. II. 190. lap.
Illustrirte Zeitung XII. köt. 1849. 264. l. arczk.
Ungarns politische Charaktere. Mainz, 1851. 202. l.
Magyar Hirlap 1851. 568. szám. (Haditörv. ítélet).
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 212., 220. lap.
Hajnal. Album. 1867. arczk.
1867: Hazánk és a Külföld 31. sz. (Vadnai K.), 36. sz. arczk., Magyarország és a Nagyvilág 22., 34., 35. sz. arczk., Fővárosi Lapok 174. sz.
Vasárnapi Ujság 1867. 34. sz. arczk. és szülőháza, rajz, 1899. 22. sz. arczk.
Honvéd 1868. 2., 3. sz.
1868: Ueber Land und Meer XX. 34. sz., P. Napló 8. sz. (Gyulai Pál), Honvéd-Album, arczk., Neue freie Presse 1289. sz., Fremden-Blatt. Wien 90., 101., 202., 216., Wanderer, Wien 122. sz.
Honvéd-Könyvtár. Uj. F. 1867-68. kőnyom. arczk.
Kuppis, Gustav, Biographie des Honvéd – Generals Moritz Perczel von Bonyhád. Pest, 1868.
Abauj-Kassai Közlöny 1878. 46. sz. (Személyleírása).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 928., XVIII. 429. l.
Budapesti Hirlap 1898. 222. sz.
Egyetértés 1899. 142. sz. (Eötvös K.), 184. sz. (Kéziratairól).