1848-49. honvéd-ezredes, Perczel Mór honvéd-tábornok testvéröcscse, szül. 1812. decz. 15. Bonyhádon (Tolnam.); nevelésének első időszakát Vörösmarty Mihály felügyelete s közvetlen befolyása teszi emlékezetessé. Kilencz évig nevelősködött a hírneves költő a Perczel-családnál és az ő védő szárnyai alatt fejlődött ki P. hazafias lelkülete. A fiatal Miklós, Móricz és Sándor testvéreinek társaságában ment a fővárosba, hol Vörösmarty felügyelete alatt megkezdte egyetemi tanulmányait, bölcseletet és jogot végzett és élénk részt vett az ifjuság mozgalmaiban. 1832-ben Baranyamegye aljegyzője lett, csakhamar szolgabiróvá választották, de később megvált hivatalától. A 30-as évek végén kezdődött Tolnában a Bubinszky-féle pecsovics-világ. P. testvéreivel együtt a radikális reformerek sorába tartozott. Az ellenzékkel együtt a vármegyeházát ostrom alá vették és a pecsovicsokat szétkergették. A kormány ekkor izgatás miatt lázítási pörbe fogatta, de a vármegye fényes elégtételt adott neki, a kormánypárti követeket visszahivta s helyettük Bezerédy Istvánt és P.-t küldötte föl ellenzéki megbízással a diétára. P. ezután részt vett minden agitatióban és a szomszéd megyékben is a reformeszmék fanatikus szóvivője volt. A központi bizottság 1848. márcz. 19. kibocsátotta rendeletét, hogy kezdjék meg a katonaság toborzását. P. rögtön Pécsre sietett, a letépett fekete-sárga lobogók helyett kitüzette a középületekre a nemzeti színű zászlót, összehívta a népgyűlést és Pécs piaczán proklamálta a jobbágyság fölszabadítását. Rövidesen százhatvan ujonczot szedett össze s megalakította a 7. honvédzászlóaljat, a melynek őrnagyává nevezték ki. Az első képviselő-országgyűlésre Tolnamegye kölesdi kerülete küldte ki őt, a fölkelés szervezése azonban annyira elfoglalta, hogy az országgyűlésen meg se jelenhetett. A toborzott ujonczokkal Móga hadtestéhez csatlakozott és Jellasics ellen indult. A pákozdi csatában tolnai zászlóaljával diadalt aratott. Később átvette Patay Istvántól a 48. szabolcsi zászlóalj parancsnokságát. A moóri csatavasztés után P. testvérével Mórral együtt Pestre, onnét Karczagra vonult. Ottinger hadteste ellen küzdöttek Szolnoknál és Czeglédnél. Később Dembinszkynek a hadtest parancsnokává történt kinevezése után, a P. testvérek megváltak a hadtesttől, Debreczenbe mentek, hol P. Miklóst a kis érdemkereszttel tüntették ki s alezredesi rangban folytatta testvérével együtt a délmagyarországi purifikácziót. Gárdájával 1849. ápr. 3. első volt Szent-Tamás sánczain. Ez volt egyik legszebb győzelme a szabadságharcznak. Battyhány Kázmér kormánybiztos Péterváradra küldte várparancsnoknak. Innét ment át hasonló minőségben Aradra (a várnak 1849. júl. 1. történt meghódolása után). Ekkor érte azon kellemetlenség, hogy az időközben aradi hadparancsnokká lett Damjanich elzáratta, mert nem akart neki engedelmeskedni. Kiszabadulva, részt vett a szerencsétlen temesvári ütközetben, és a szabadságharcz után a török kormány mint menekültet Kiutahiába belebbezte. 1851-ben nejével (Latinovics Herminával) Amerikába ment és New-Yorkban másfél évig a franczia és német nyelv tanításával kereste kenyerét. Megtanult angolul, a Jowa-államban földet vásárolt, házat épített és gazdálkodott. 1857-ben átjött Jersey szigetére bátyja, P. Mór, látogatására. Ekkor ketten együtt Olaszországba mentek és Torinoban a magyar legio kötelékébe lépett. A villafrancai béke megkötése után nejével együtt visszatért Amerikába gazdálkodni. Mikor a déli s éjszaki államok közt kitört a háború, Jowa állam 1861-ben ezredessé nevezte ki s megbizta két ezred szervezésével és vezetésével; három évig vitézül és többször kitüntetéssel harczolt, de betegsége miatt megvált a hadseregtől és New-Yorkban magyar borokkal kezdett kereskedést. Az alkotmányos élet kezdetével vissza sietett hazájába s 1868. máj. 26. Baranya vármegye és Pécs város főispánja lett, a főrendiház ujjászervezése alkalmával pedig a király 1886-ban kinevezte a főrendiház tagjává. Mikor a főispáni méltóságból nyugalomba vonult (1887), a királytól a szent István-rend keresztjét kapta; ugyanakkor Pécs városa is képviselőjévé választotta s a házban párton kívüli állást foglalt el. Meghalt 1904. márcz. 14. Baján.
Levelei New-Yorkból borügyben (Gazdasági Lapok 1866. 1. és a Szőlőszeti és Borászati Lapok 1866. 2. sz.) Naplót írt és abból a hazai lapokban több mutatványt közölt, így a Pesti Hirlapban (1891. 73. sz. A pákozdi ütközet), a Bajai Közlönyben (1893. Naplójegyzeteimből).
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Magyar Hirlap 1851. 568. szám. (Haditörv. ítélet).
Vasárnapi Ujság 1867. 11. sz. arczk.
Honvéd 1867. 10. sz.
Magyarország Képekben 1868. 196. l. arczk.
Ország-Világ 1887. 18. sz. arczk.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1888. 281. lap.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 927. l.
M. Hirlap 1904. 75. szám.
Budapesti Hirlap 1904. 75. szám.