bölcseleti doktor, cs. kir. megyefőnök, P. Sándor insurgens százados fia, P. Móricz 1848-1849. tábornok és P. Miklós ezredes testvérbátyja; 17 éves korában bölcseleti doktor lett, 1827-ben Tolnamegyében a völgységi járásban esküdt, s egyúttal tiszteletbeli aljegyző, 1830-ban azon járásban al-, 1836-ban főszolgabiró; 1838-ban a m. kir. helytartóságnál tiszt. titoknok, 1844. Baranyamegyében a pécsi járásban főszolgabiró, 1848-ban ugyanott alispán, 1849. júl. 18-tól ugyanott törvényszéki elnök; 1850-ben ősi családi nevét Bonyhádyra változtatta, ugyanez évben augusztus 21. a Ferencz József-rend kiskeresztes lovagja, 1851. márczius 21. pedig szolnoki császári királyi megyei főnök lett; a közigazgatás végszervezete alkalmával cs. kir. helytartósági tanácsos czímmel Szolnokmegye cs. kir. főnökeül ismét megerősíttetett, 1858-ban pedig nyugalmaztatott.
Munkája: Atala vagy a két indus szerelme a Luizianiai pusztákon. Pest, 1821. (Chateaubriand után).
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 212., 219. l
Petrik Bibliogr.