bankigazgató, P. János városi tisztviselő és Ujházi Eszter fia és P. Károly m. k. állami vasúti nyug. üzletvezető testvéröcscse, szül. 1838-ban Rozsnyón (Gömörmegye); középiskolai tanulmányainak végeztével 1855-ben Bécsbe a műegyetemre ment a gépész-mérnöki tanfolyam hallgatására, melyet azután a karlsruhei polytechnikumon fejezett be. 1859-ben Angolországban, később Francziaországban gyakorlatilag működött. 1864-ben meghívták a debreczeni István-gőzmalmok igazgatójává s mint ilyen 1875-ig működött. Ugyanez idő alatt a debreczeni akadémiának egyik tanszékét töltötte be. Az 1878. (és az 1900.) párisi világkiállításon mint magyar juror működött. A franczia kormány munkája megírása alkalmából a legion d'honneurrel tüntette ki. 1880 és 81-ben a magyar kormány megbízásából az éjszakamerikai Egyesült-Államokban tanulmányozta a mezőgazdasági viszonyokat és a gabonakereskedelemmel és malomiparral kapcsolatos kérdéseket, főképen pedig az Egyesült-Államokban annyira kifejlődött közraktári s elevátori intézményt. Utjából hazatérvén, azonnal elfoglalta a magyar leszámítoló- és pénzváltóbanknál az igazgatói állást és mint ilyen a bank árúosztályát jelenleg is vezeti. Ez állásában megteremtette a Magyarországon eddigelé ismeretlen közraktári intézményt. Fiuméban amerikai rendszerű elevátort épített. A Schönichen-Hartmann-féle ujpesti hajógyárat reorganizálta és hatalmas hajógyárrá alakította, utóbb önálló részvénytársasággá tette. A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság létesítésében első rangú tényező volt. 1899. szept. 9. «rozsnyói» előnévvel magyar nemességet kapott gyermekeivel együtt. Az általa feltalált és nevéről elnevezett «pekározás»-t így írja le Kossutányi Tamás a Természettud. Közlönyben (1902. aug.): «Igen fontos és világszerte járja is a Pekár Imre feltalálta s róla «pekározás»-nak mondott lisztvizsgáló eljárás, mely a következőkben áll: Kis, fekete színű, 15 cm. széles, 30 cm. hosszú deszkára keresztben egy adag lisztet hintünk, süveglappal lenyomjuk, hogy mintegy 3 mm. vastag réteget alkosson, azután széleit lecsapjuk, hogy hosszúkás négyszegű lisztréget keletkezzék, s a fölösleget eltávolítjuk; így teszünk ugyanazon a deszkán a többi lisztpróbával is, melyek hosszúkás négyszögeit végül szorosan egymás mellé toljuk, s végül üveglappal egyszerre valamennyit erősen összenyomjuk, hogy a liszt szorosan érintkezzék. A deszkát a világosság felé tartva, a színárnyalatok már így is elég jól kivehetők, de még jobban látható a különbség, ha a deszkát elég meredeken tartva, pár pillanatra víz alá merítjük, s onnan kiemeljük. A próbát végre megszáríthatjuk és szárazon is vizsgálhatjuk.»
Czikkei az Alföldi Hirlapban (1868. 1-3. Jelentése párisi útjáról); a Nemzetgazdasági Szemlében (1880. A mezőgazdaságnak és különösen egyesületeinek viszonya a kormányhoz különféle államokban).
Munkája: Földünk búzája és lisztje a tudomány, a fogyasztó, a molnár és a termelő szempontjából. Bpest, 1881. Négy táblával. (Németül: u. ott, 1882.).
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 891. (Kálnoki Henrik), XVIII. 424. l.