Pejachevich Ferenc (verőczei báró),
bölcseleti és theologiai doktor, Jézus-társasági tanár, később apát, szül. 1713. júl. 15. Eszéken (Slavonia), 1728. okt. 14. lépett a rendbe s az ethikát Nagyszombatban, a bölcseletet három évig Zágrábban tanitotta; theologiai tanár volt Laibachban, Linczben, Bécsben és Gráczban, utóbbi helyen öt évig tanított és egy évig az egyetem kanczellárja volt; azután Zágrábban, Pécsett, Pozsegában és ismét Zágrábban rektor volt. A rend feloszlatása (1773) után péterváradi apát lett. Meghalt 1781. okt. 7. Pozsegában.
Munkái:
1. Controversiae ecclesiae orientalis et occidentalis de primatu et additione ad symbolum, dialogo inter graecum et latinum propositae. Graecii, 1752.
2. De sacramentis in genere et de baptismo et confirmatione in specie. U. ott, 1754.
3. Tractatus de SS. Eucharistiae Sacramento. U. ott, 1754.
4. Assertationes theologico-dogmaticae, quas in. univ. Graec. defendit Paulus Comper, ex praelectionibus ... U. ott, 1755.
5. Theologicorum dogmatum de fontibus theologicis et Deo uno ex trino libri septem. U. ott, 1756.
6. De Deo incarnato. U. ott, 1757.
7. Tractatus de gratia et merito. U. ott, 1757.
8. Historia Serviae, seu de statu regni et religionis Serviae ab exordio ad finem, sive a saeculo VII. ad XV. Colocae, 1797. (Kiadta Kerticza Mátyás Ferencz kanonok).
Horányi, Memoria III. 60. l.
Katona, Historia Critica XXXIX., 989. l.
Stoeger, Scriptores 259. l.
Brüsztle, Recensio I. 97. l.
Petrik Bibliogr.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. VI. 438. l. (Nevét Peiaczevichnek írja).