váci püspök, szül. 1808. márcz. 24. Pécsett (Baranyam.), hol a gymnasium tanulója volt; a bölcseleti tanfolyamot Pesten végezte. 1826. szept. 7. a papi pályára lépett a pécsi püspöki egyházmegyében. 1831. ápr. 10. miséspappá szenteltetett fel és legott b. Szepesy Ignácz pécsi püspök körében alkalmaztatott mint szentszéki jegyző; innét rövid idő mulva segédlelkésznek küldetett Szebénybe, majd Pécsváradra. 1835-ben püspöki titkárrá, egyszersmind a püspöki iroda igazgatójává, 1842-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1848-ban pécsi kanonok, egyszersmind plébános lett. 1851. május elején ő felsége a budai m. királyi helytartótanácsnál az egyházi ügyek előadójának és tünyei apátnak nevezte ki. Budán mindaddig működött, míg azon országos legfőbb hatóság lényeges módosuláson nem ment keresztül, mire Bécsbe költözött, hol a birodalmi kultus- és oktatásügyi miniszteriumban folytatta előbbi hivatalát. Itt érte azon megtiszteltetés, hogy 1855-ben a pápa udvari főpapjává, 1859. febr. 15. váczi püspökké kinevezte; püspöki székét júl. 17. latin beköszöntéssel s egyházmegyéje összes híveihez kibocsátott apostoli szellemű magyar üdvszózattal foglalta el. Egyházmegyéjében az erkölcsi élet és elemi oktatás tekintetében több korszerű intézkedéseket tett. Nagyobb összeget fordított a váczi székesegyház díszére s évenként segélyben részesítette a szegénysorsú tanulókat. A hazai intézetekről is bőkezűen megemlékezett, így a m. tudom. akadémia, a szent István- és Szent László társulatokat is adományaiban részesítette (az utóbbi társulatnak 1866-tól elnöke is volt). A váczi püspöki lyceumot új életre ébresztette. Adakozásai mellett azonban a pénzzel soha sem tudott jól bánni, már papnövendék korában adósságokat csinált, előbbre menvén egyházi pályáján, minden hozzá folyamodót személyválogatás nélkül bőkezűen segélyezett. Ő felsége 1873-ban valóságos belső titkos tanácsosnak nevezte ki. Végre nem maradt egyéb hátra, mint hogy a váczi püspökséget zár alá kellett tenni, a kultuszminiszter és a prímás egyetértve kénytelenek voltak e kellemetlen eszközhöz folyamodni. A püspöki elhanyagolt uradalmak felügyelését és kezelését erélyesebb kanonokokra bízták s őt magát 600 frt havi jövedelemre szorították. Meghalt 1885. júl. 24. Váczon.
Elnöki megnyitó beszédei a szent László-társulat 1871. máj. 31. 1872. okt. 10. közgyűlésén. (M. Állam 1871. 130. és 1872. 236. sz.).
Munkái:
1. Egyházi beszédek, mellyeket különféle alkalommal mondott és kiadni készült négyesi báró Szepesy Ignácz pécsi püspök. Kiadta Peitler Antal. Pécs, 1839-40. Négy kötet (b. Szepessy Ignácz életrajzával).
2. Peitler József Antal váczi püspök üdvözlő szózata megyéje összes híveihez. U. ott, 1859.
3. Litterae pastorales ad clerum suae dioecesis. U. ott, 1859.
Arczképe: kőnyomatban a Hajnal Albumban (Bpest, 1873.).
Haas Mihály, Baranya. Pécs, 1845.
Vasárnapi Ujság 1861. 41. sz. arczk. 1885. arczk.
Ország Tükre 1863. 5. sz. arczk. (Marastonitól).
Hajnal. Album. Bpest, 1873. 25. l. arczk.
Brüsztle, Receusio l. 634. l.
Budapesti Hirlap 1884. 68., 69., 1885. 234. sz.
M. Állam 1884. 168. sz., 1885. 206. sz.
Hazánk 1885. 559. szám.
Egyetértés 1885. 203. szám.
Petrik Bibliogr.
M. Sion 1892. 626. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 892. l.
Várady Ferencz, Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896. 409. l.