pécsi kanonok Thessalonikában született görög nem egyesült szülőktől; Velenczében a róm. kath. hitre tért és Rómába ment, hol a hittéritési pályát követve, Bulgáriában és Erdélyben terjesztette hitét és 1703-tól Alvinczen plébániai kötelességeket teljesített; innét 1711-ben Pécsre került és aug. 18. a darázsi plébániába iktattatott. 1712-ben elhagyta plébániáját és Slavoniában mint hittéritő működött. 1715. pécsi kanonok lett. 1718. máj. 27. lemondott kanonoki állásáról és Oláhországban ismét hittérítő volt és VI. Károly császártól a visszaállított taurini kanonoki javadalmakat nyerte, egyszersmind a káptalan dékánja volt.
Munkái:
1. Mahometanus dogmatice et cathechetice in lege Christi alcorano suffragante instructus. Tyrnaviae, 1717.
2. Speculum veritatis inter orientalem et occidentalem ecclesias refulgens, in quo separationis ecclesiae graecae a latina brevis habetur recensio. Item in fine opusculi catholica veritas, scripturae sacrae, & sanctorum patrum, orientalium praesertim, testimonio roboratur. Venetiis, 1725. (3. jav. kiadás. Nagyszombat, 1730.).
3. Concordia orthodoxorum patrum orientalium et occidentalium in eadem veritate, de Spiritus Sancti processione ab utroque, adamussim convenientium; ex commentariis Gennadij patriarchae excerpta, et additae quaedam regulae huic loco maxime deservientes. Tyrnaviae, 1730. (2. kiadás).
Horányi, Memoria III. 61. l.
Brüsztle, Recensio II. 420. l. (Neve Pejcsicsnek írva).
Petrik Bibliogr.
M. Sion 1892. 626. l.