Péczeli József (péczeli idősb),
ev. ref. lelkész, atyja P. Imre ref. prédikátor volt, ki Péczelen (Pestm.) mint nemesi birtokos élt, később elszegényedett és nejének nemes Konok Sárának szikszói birtoka s lelkészi jövedelméből élt. P. szül. 1750-ben Putnokon (Gömörm.); atyja 1775. jún. elhalt és édes anyjával Szikszóra költözött, hol tanulását kezdte; 1767-ben anyja a debreczeni evangelikus reform. kollegiumba küldte, máj. 1. a felsőbb osztályba vették fel; mint debreczeni diák értette a latin, zsidó és arab, valamint a franczia, német és angol nyelvet s kellő jártasságra tett szert a világirodalomban, a mellett, hogy a több tárgyakban is állandóan legelső volt társai közt és kitünő tehetségével, szorgalmával és egyéniségének ritka kedvességével mindenkinek szeretetét megnyerte. 1777. szept. 20-tól 1778. máj. 20-ig a főiskola seniora volt. Már Debreczenbe jövetelekor azonnal megnyerte Varjas János tanárának rokonszenvét, ki mint második atyja, oktatója s tanácsadója segítette pályára. A debreczeni consistorium segedelmével 1778-ban külföldre ment és Lipcsében töltött néhány hónapot, hol különösen Gellert műveit tanulmányozta; onnét Jenába s azon év aug. közepén már Bernbe ment és ott 1779. márcz. közepéig hallgatta az akadémiai előadásokat; innét Genfbe költözött, hol 1781. tavaszáig tanult; az utólsó évben Saussure Horace tanár kérésére annak házánál maradt mint fiainak nevelője s a tanár könyvtára mellett a természettudományokban szép ismereteket szerzett. 1782-ben Utrechtben tanult testvéröcscsével Sámuellel; Ravius tanárnak zsidóúl írt levelet és ugyanazt később arabs beszéddel tisztelte. 1783. letette a theologiai vizsgálatot és felszentelték. Már ekkor kitünő szónok hírében állott és nagy hatású szent beszédeket tartott a külföldi akadémiákon és templomokban; a genfi, berni és utrechti tanárai pedig annyira becsülték, hogy többen közülök még akkor is leveleztek vele, mikor itthon lelkészkedett. Éppen 1783-ban történt, hogy II. József megadván a protestánsoknak a vallásszabadságot, a több mint száz év óta elnyomott és sanyargatott komáromi ev. ref. gyülekezet is papot választott és az első lelkészi állásra a debreczeni kollegium ajánlatára Péczelit hívta meg. 1783. szeptember 30-án érkezett Komáromba s október 5. foglalta el lelkészi hivatalát. Ettől fogva haláláig Komáromban működött. E kilencz év alatt lázas munkásságot fejtett ki. Első dolga volt a komáromi ref. egyház szervezése s a földrengésektől és tűzveszedelmektől ismételten sokat szenvedett lakosság körében a hitélet ébrentartása és a ref. felekezet számára kőtemplom építése, a mely öt évi fáradozás után 1788-ban készült el. A mellett minden erejét a nemzeti nyelv és irodalom művelésére szentelte s egymásután adta ki munkáit, összesen 28 kötet és füzet magyar munkát. Ezen kívül levelezett a kor vezérférfiaival, írókkal, főpapokkal és főurakkal, buzdítva, lelkesítve, a magyar nyelv szépségeit ismertetve és szeretetét terjesztve. Mint a modern külföldi irodalmak, s nevezetesen a vezérszerepet vivő franczia irodalom nagy ismerője, a francziás iránynak lett folytatója, s mivel a testőrírók Bécsből már ekkor elszéledtek, ő lett ez irány feje és Komárom a központja. Mindenes Gyűjteményével irodalmi kört alakított maga körül, melyet az egykori hirlapok «Komáromi tudós társaság»-nak neveztek el; komáromi tagjai voltak: a Magyar Gyűjtemény segédszerkesztői Mindszenty Sánuel ev. ref. lelkész és Perlaky Dávid ág. ev. lelkész; a társaság többi tagjai: Illei János, jezsuita, Döme Károly esztergomi növendékpap, ki Komáromban született és neveltetett; Szekér Joakim, később cziszterczita pap; Matovics József, jómódú városi polgár; Nagy Sámuel és Zay Sámuel komáromi orvosok, Csépán István, a kurátor fia; mindezek a folyóirat munkatársai voltak; ugyancsak a Mindenes Gyűjtemény megindításakor P. eszközölte ki, hogy Wéber Simon Péter nyomdáját Pozsonyból 1788-ban áthelyezte Komáromba. Nem sok eredetit írt, annál többet fordított, első sorban franczia, de angol, német és ókori íróktól is. Czélja volt a világirodalom remekeit ismertetni népünkkel és kimutatni, hogy a magyar nyelv elég gazdag és hajlékony mindannak tolmácsolására, a mi a külföldi nyelveken olvasható. Munkáit szellemes és kedves ajánló levelekkel megküldötte az ország előkelőbb férfiainak. II. Leopold is levelével tüntette ki, éppen úgy Kaunitz herczeg is. Kazinczyval, Révaival és Gvadányival barátságot kötött. 1787. febr. Budán a Beleznay Miklós generális halálára készített emlékbeszédet mondott, mely meg is jelent, és ugyanazon évben Ráday Gedeont és Orczy Lőrinczet meglátogatta. 1786-ban a debreczeni kollegiumtól elhunyt ipja tanszékére meghívást kapott, de azt nem fogadta el. 1787-ben a dunántúli ev. ref. egyházkerület főjegyzőjévé és pénztárnokává választotta. Meghalt 1792. decz. 4. Komáromban. Sírkövet özvegye helyezett a komáromi temetőben sirhalmára. A házat, melyben meghalt, márvány emléktáblával jelölik meg 1904. okt. 12.
Költeményei a M. Musában (1787), a kassai Magyar Muzeumban (1789), Orpheusban (1790), Helikoni Virágokban (1791), M. Kurirban és M. Hirmondóban (1792. Leopold halálára); czikkei a M. Musában (1787. LVI. sz. Komáromból), Orpheusban (1790. Köszönet az Ország rendeihez, midőn 1790. Rákh. 11. a közdolgok folytatására a magyar nyelvet rendelték, Kazinczy jegyzeteivel).
Munkái:
1. Zayr. Tragédia, mely franczia versekből ugyanannyi számú s lábú versekbe foglaltatott. Írta Voltaire, ford. Győr, 1784.
2. Henriás az az negyedik Henrik francz királynak életének némelly része, melly francz versekből ugyanannyi s lábú versekbe foglaltatott. Írta Voltaire, ford. U. ott, 1786. (Második izben, némelly változtatásokkal s jobbításokkal ki-nyomtattatott. U. ott, 1792).
3. Yung éjtzakái és egyéb munkáji. Mellyek magyar nyelvre fordittattak. U. ott, 1787. (2. kiadás. Pozsony, 1795. 3. k. U. ott, 1815.).
4. Halotti prédikáczió, mellyet néh. méltgs generális Beleznay Miklós urnak utolsó tisztességének megadására 1787. eszt. Pilisen el-mondott. Győr, 1787.
5. Haszonnal mulattató mesék. Mellyeket rész-szerint Ésopusból vett, rész-szerint csinált, s az olvasásban gyönyörködő iffjaknak kedvekért könnyen érthető versekbe foglalt. Ugyanott, 1788. (Ujra kiadta Takáts Sándor: Péczeli József meséi életrajzzal és magyarázatokkal. Bpest, 1887. Nemzeti Könyvtár, XXXIX. Előbb a Figyelő XX-XXIII. k. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 52. sz., Századok 1890. 313. l.).
6. A haza szeretetéről s a jó hazafiaknak kötelességeikről folytatott levelezés Philopatros és Commodus között. Ford. és bővíttetett. Győr, 1788.
7. Szomorú játékok, mellyek francziából fordítattak. (Mérop és Trancred Voltairetől, kötetlen beszédben). Komárom, 1789.
8. II. József életének rövid leirása, melyet az együgyübbek kedvekért szedegetett öszve. U. ott, 1790.
9. Ama jó szivü s embereket szerető II. Józsefnek febr. 20. történt szomorú halálát kesergő versek, mellyeket mindjárt e gyászos hirnek megérkezésekor ugymint febr. 24. napján készitett. U. ott, 1790.
10. Vers hongrois et français pour la fete du couronnement de Leopold II. Magyar és franczia versek, mellyek a f. római császár II. Leopold örökös királyunk meg koronáztatásának innepére készíttettek. U. ott, 1790.
11. A magyar koronának rövid historiája; mellyet az aszszonyok és jó gyermekek kedvekért szedegett öszve. U. ott, 1790.
12. A magyar koronához, mikor ezen drága kincs ezen folyó hónapnak 20. napján Budára lett levitettetésekor, Komárom alatt megállapodott, s az ország utján kicsinyektől s nagyoktól fő-hajtással tiszteltetett. Buda, 1790. (Költ.).
13. Hervey sirhalmai és elmélkedései. Forditattak ... Pozsony, 1790. (és Buda, 1821).
14. A sz. koronának a magyarokhoz intézett köszöntési. Mellyet irt ... Nov 28. napján 1790-ben, mikor ez a drága kincs Posonból lett vissza-jövetelekor Komárom alatt megállapodott, s az elébe kiment sokaságtól kéz tapsolással fogadtatott. Komárom, 1790. (Költ.).
15. Háláadó prédikáczió mellyet a fels. római császárnak, Magyarország örökös királyának, II. Leopoldnak Posonban lett meg-koronáztatásának innepekor készitett. U. ott, 1790.
16. A hazának öröme búval elegyedve. Ama tisztes ősznek, feldmarsal gróf Hadik Andrásnak szomorú halálának hirének meg-érkezésekor, s ugyan t. n. Komárom megyének régi állapotjára esett vissza tételekor márcz. 18. napján. U. ott, 1790.
17. Az ország gyűléséhez nyujtott háládó köszönetek azoknak, a kik szeretik az anyai nyelvet, mellyet mindjárt azon örvendetes hirnek, hogy a magyar nyelv vétetett bé nemzeti nyelvnek, meg-érkezésekor, ugy mint jún. 14. napján készitett s az nap ki is nyomtattatott. U. ott, 1790.
18. Erkölcsi prédikácziók. Győr, 1790. Két kötet. (A III. és IV. kötetet fia ifjabb P. József adta ki 1831. és 1833. Debreczenben).
19. Álzir, vagy az amerikánusok. Szomoru játék. Voltaire után, ford. Mellyhez toldattak a régi és uj historiának válogatott darabjai, az ifjaknak gyönyörködtetésekre. Komárom, 1790.
20. Az ó testamentomi ekklesiának historiája, a sz. irás szerént. Az első embertől fogva, a babiloniai fogságból lett vissza-téréséig. Majzonnet Lajos után, ford. U. ott, 1791.
21. Örvendző versek, mellyek a felséges Leopold Sándor értzherczegnek és Magyarország kedves palatinusának olaszországi útjából lett szerencsés haza jövetele után, Pest vármegyei főispánságába lejendő bé-iktattatására R. Komárom alatt lett el-menetelekor sietve készittettek ... aug. 6. napján 1791. Ugyanott.
22. Vers hongrois et français pour la fete du couronnement de François I. roi de Hongrie ... Magyar és franczia versek, melyek I. Ferencz királyunk megkoronáztatásának innepére irattattak. U. ott, 1792.
23. A szentirás theologiája, vagy az idvesség tudománya, melly áll az ó és uj testamentomi nevezetesebb szent irásbéli helyeknek öszveszedésekben. Irattatott angliai nyelven s magyarra fordittatott. U. ott, 1792-93. Két kötet.
Szerkesztette a Mindenes Gyűjteményt 1789-92. Komáromban, hat kötet. (I. 1789. júl. 1-től szept. 23-ig 27 szám; II. okt. 3-tól decz. 30-ig 25 szám; III. 1790. jan 2-tól márcz. 31-ig 26 szám; IV. ápr. 3-tól jún. 30-ig 26 szám; V. 1791; VI. 1792.
Levelei: francziául b. Orczy Lőrinczhez: Komráom, 1786. szeptember 28. és 1787. márcz. 13. magyar: 1787. ápril 18. és 1788. szeptember 1. (Figyelő XI.); Kazinczy Ferenczhez. Komárom, 1789. febr. 13. (Kazinczy Levelezése I. 277. l.); Édes Gergelyhez: Komárom, 1798. decz. 29. (Figyelő I. 1876).
Arczképe: rézmetszet, Kaergling rajzolta s Lehnhardt metszette Pesten. (a Tudom. Gyűjtemény 1823. X. kötetében.
M. Mercur 1789. 8. sz.
Révay, Nicolaus, Planum. Viennae, 1790. 79. l.,
Mindszenti Sámuel, L'advocat historiae Dictionariuma. Pozsony, 1790. VIII. 137. l.
Egyházi Almanak 1820. 106. l. (Névaláírása).
Tudományos Gyűjtemény 1823. X. arczk., 1824. III. 122. l., 1827. V. 60. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 361. l.
Vasárnapi Ujság 1858. 33. sz. arczk.
Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. 248. lap.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 191. l.
Toldy Ferencz, Összegyűjtött munkái. Pest, 1870. III. 191. lap és M. Költészet Kézikönyve II. 134. l.
Figyelő 1879. 314. l., XV., XVI., XIX., XX., XXIII., XXIV. (Takáts S.).
Radácsi Gy., Az ó szövetségi kanon története. Sárospatak, 1881. 36. l.
Egyet. Philol. Közlöny 1882., 1887.
Uj M. Athenás 319. l.
Komáromi Lapok 1885. 6. sat. sz., 1888. 45. sz.
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bpest, 1888.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése I-III., VIII.
Irodalomtörténeti Közlemények I., II. (két útlevele), VII. 184. l., 1903. 377. lap.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 884. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 62. l.
M. Könyv-Szemle 1901. 220. l. (Könyvtára), 1902. 123. l.
Gulyás Pál, Id. Péczeli József élete és jellemzése. Bpest, 1902.
Komáromi Lapok 1904. 37., 39. sz.