szent Ferencz rendi rendfőnök, először 1509-ben választották meg Ujlakon rendfőnöknek; szerénységével és buzgóságával, tudományos míveltségével és kormányzó erelyével annyira megnyerte társainak elismerését, hogy 1511-ben az atyai káptalanban újra megválasztották. Kormányzásának idejére sulyos csapás nehezült: pusztító járvány tört ki az országban; s a négy év alatt csak a szerzet tagjai közül 412-en vesztek el. P. talán vezeklő töredelemből és rajongó hálából a csapás elmulása után, 1514-ben az egyetemes rendfőnök írásbeli engedelmével Pászthóy János paptársával a szent földre zarándokolt. Könyve, melyben utazását és a szentföldet leírta, csakhamar megjelent Bécsben. Az érdemes írót 1523-ban és 1527-ben, noha már az öregség megtörte, az egyhangú bizalom ismét főnöki székbe emelte, de kormányzásának ez az időszaka még szerencsétlenebb volt: egyfelől a protestáns eszmeáramlat hodításai, másfelől a mohácsi vész zavarai következtében alatta a szerzet szinte teljesen szétzüllött.
Munkája: compendiosa quedâ: nec minus lectu iocunda descriptio vrbis Hierusalem: atq. diligens omnium locorum terre sancte in hierosolymis adnotatio. p. quendam in Christo patrem fratrem Gabrielem natione ungarum diui Francisci ordinis de sacra observantia, luculenter; nam ea ipsa loca pprijs consperit oculis: congesta ac breuiter p eundem conportata, feliciter incipit. (Névtelenül: Ism. bő kivonatban M. Sion 1866. Hatala Pétertől. 1520 körüli nyomtatvány és Bécsben nyomatott, melyben 42 levelen 1514. tett szentföldi útját írja le. E művet Toldy állítása szerint egy ismeretlen Farnády Miklós nevű ember újból kiadta saját neve alatt. Hogy a munka P. műve, Széchy Károly elég meggyőzőleg bizonyitja. A nyomtatás föltalálása után valószinűleg legrégibb irodalmi lopásnak e sajátságos esetét megvizsgálhatni a budapesti egyetemi könyvtárban, hol mindkét mű megvan).
Fridrich, Urbanus, Historia ... provinciae Hungariae ordinis minorum S. P. Francisci. Cassoviae, 1769. 19., 21., 25., 27. l.
Pray, Index librorum rariorum II. 185. l.
M. Könyvház, VI. 1794. 145. l. (Molnár János).
Graesse, Tresor de Livres rares 1864. 181. lap.
Toldy, M. Nemzeti Irodalomtörténete II. 57. l.
Földrajzi Közlemények 1881. 150. lap. (Márki S.).
Kalauz a könyvkiállításhoz. Bpest, 1882. 201. l.
Sárospataki Lapok 1890. 37. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 883 l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1896. 387., 388., 405., 406. l., 1897. 157. l. (Széchy Károly).
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész 285. lap. (Farnádi Miklóst tartja a munka szerzőjének).