kanczellár, Kemény János szerint egy pécsi szűcsnek volt a fia, s a XVI. század harmadik negyedében született. Tanulmányait a kolozsvári unitárius iskolában végezte, majd iskolamester lett Szent-Erzsébeten, hol megismerkedett Eössi Andrással és hitnézeteivel. Eössi a fejedelmi udvarba juttatta s azután hosszú ideig külföldi útra küldte s még hazatérte előtt (1598) fiává fogadta. 1599-ben tért vissza a kitünő képzettségű P. Erdélybe, hol újra az udvarnál vállalt hivatalt és tekintélyes szerepe volt az egymást gyorsan követő fejedelmek mellett, így 1601-ben Báthori Zsigmondnak titoknoka lett és a trónvesztett fejedelmet elkisérte Lengyelországba; míg végre Bethlen Gábor főkanczellárjává tette. A hatalom magas polczán álló P. 1621 nyarán ismeretlen okból kegyvesztett lett, sőt el is fogatta a fejedelem. Bethlen Gábor szerencsétlen hadjárata okozta vesztét; gyanúba is fogták, hogy 40,000 tallérral megengedte volna magát vesztegetni. Kanczellársága Kováczoczi istvánra ruháztatott. 1624. nov. szabadult ki börtönéből és egyetlen meghagyott jószágára Szenterzsébetre visszavonulva, tevékeny munkásságot fejtett ki a szombatosság érdekében, mely oly nagy elterjedést vett, hogy I. Rákóczy György indíttatva érezte magát, hogy teljes erélylyel lépjen fel ellene. P. 1638 nyarán ujból börtönbe került, most már hitéért és csak 1639. máj szabadult ki, miután áttért reformátusnak. Meghalt 1640-ben.
Munkái kéziratban maradtak és újabban födöztettek fel, így a Bod Péter, Horányi és Sándor István által 1700-ban megjelentnek nyilvánított egyik kézirati munkájának másolati példányát Koncz József fedezte fel a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban és ismerteti a Figyelő XIX (1885) kötetében, czíme: A szent atyákból kiszedegetett tanuságok, magyarra 'sidóból fordítatot mind magyarázatjával egyetemben, Péchy Simontól, az isten törvényét szerető atyafiak kedvekért és épületekért. Még egy másolata van a kolozsvári unitárius collegium könyvtárában. Szintén Koncz József fedezte fel az erdélyi szombatosok számára készített bibliafordítását (eredeti kézirat 1634-ből, tartalma a Mózes II. könyvétől a II. 1-12-ig való fordítás. Ism. M. Könyv-Szemle 1880. 96. l. Prot. Egyh. és Iskolai Lap 12. sz.). Lugosy olvasott fel az akadémiában az 50-es években egy codexből (mely most az akadémia könyvtárában van) énektöredékeket, melyek közül a legszebbeket P. írta. Úti naplójáról, mely Gráven tábornok prédájává lett, Orbán Balázs Székelyföldjéből (I. k. 153. l.) nyerünk értesítést; hogy milyen napló volt ez, Orbán egyik ősének végrendeletéből leírta: «Péchy, mint fiatal ember, két évet Bukarestben töltött a vajda, másfél évet Stambulban a nagyvezér mellett; azután Karthagó vidékére ment, hol ismét két évig időzött. Visszatérvén Európába Rómában, Nápolyban hosszabban mulatott, onnan a franczia s spanyol udvarokhoz ment, és végre 18 év mulva visszatért hazájába tudománynyal, ismeretekkel megrakodva s 17 nyelvet beszélve.» Ezen naplót azonban, az időszámítást tekintve, Kőváry nem tartja teljesen hitelesnek. «A szent atyákból kiszedegetett tanuságok» cz. kézirati munkáját Bod még látta. Haimburgból írt levelei a Történelmi Tárban jelentek meg; levele Nagy-Szombat városához, Pozsony, 1619. okt. 13. (Delejtű 1861. 116. l.).
Levelei a Keresztyén Magvetőben (1883. Szent-Erzsébet 1637. ápr. 20., jún. közepén és 18., 1640. szept. 15.; Sárd, 1641. aug. 25.).
Bod, M. Athenas 223. lap
Horányi, Memoria III. 76. lap.
Akadémiai Értesítő 1850. 104. l.
Erdélyi Tört. Adattár (Mikó Imre gróf), II. 1856. 380., 381. l., III. 1858. 350. l.
Danielik, M. Irók II. 250. l.
Budapesti Szemle IV. 1858. 11. l.
Győri Tört. és Rég. Füzetek II. 1863. 349. l.
Keresztény Magvető 1872. (Kőváry L.), 1883. 44. lap, 1890. 128., 156. l.
Egyetemes Philol. Közlöny VII. 1883. 180. l., XIV. 1890. 235. lap.
Figyelő XIX. 1885. 3. l.
Tört. Tár 1887. 808. l.
Kohn Sámuel, A szombatosok. Budapest, 1890.
P. Napló 1894. 101. sz.
Szolnok-Doboka 1896. 18. sz.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 61. l.
Magyar Könyv-Szemle 1899. 260. l.